Forrás: Internet
A XII. Shakespeare fesztivál szervezői a színvonalas előadások mellett nagy hangsúlyt fektetnek arra is, hogy megidézzék azt a kort, amelyben Shakespeare alkotott. Ezért a Patrióta étterem egy gasztronómiai körutazásra invitálja a Gyulára látogatókat, hogy belekóstolhassanak az Erzsébet-kori Anglia jellegzetes ételeibe.
„Nem csak az ételek íze, az étkezési kultúra is merőben eltért a mai kor szokásaitól” – kezdi Nyári Katalin, a Patrióta étterem tulajdonosa.
Az egyik legszembetűnőbb különbség, hogy nem találkozunk a klasszikus előétel-főétel-desszert fogásokkal, hiszen az ételeket egyszerre tálalták a lakomán. Az étkezés – ami több órán keresztül tarthatott – nem pusztán arról szólt, hogy jóllakjanak, sokkal inkább az élvezetekről, az egymással való találkozás öröméről. Ez a szertartás-jelleg már a lakomák előkészítése során is megmutatkozott: a vendéglátó egy virágszirmokkal teleszórt vizes edényt készített elő a vendégeinek, hogy a lakoma előtt megmoshassák a kezüket. A különleges hangulatot csak fokozta, hogy más világításuk nem lévén, gyertyafényben ettek. A méhviasz szaga – amit egyébiránt nagyon szerettek – keveredett az ételek illatával. Az asztalokat díszítették, azonban a virágdíszítés ekkor még nem volt divat.
Az étkezésre való rákészülés nem merült ki ebben, az apróságokra is gondosan ügyeltek, így annak is pontos szabálya volt, hogy a szalvétát a nők az ölükbe, a férfiak pedig a bal vállukra tették. Sokszor emeltek poharat és ittak a társaik tiszteletére.
Talán nem meglepő, hogy a XVI. századi Angliában nem porcelántányérból, hanem ón vagy fémötvözetű edényekből ettek, az viszont már annál inkább, hogy nem ismerték a villát. És bár kés természetesen már volt, a fő evőeszköz nagyon sokáig még a kanál maradt, illetve rengeteget ettek kézzel.
Az ételek tekintetében különösen adtak arra, hogy egészséges legyen, olyannyira, hogy az orvosok sokszor megszabták, hogy melyik évszakban mit ajánlott fogyasztani – ezt persze a legalsó társadalmi rétegbe tartozó emberek kevésbé tudták betartani, így ott csupán egy törekvés maradt. Nem állt mindig minden alapanyag rendelkezésükre, mint manapság, ez az évszaktól függött, ezért volt olyan időszak, amikor csak salátát ettek. Nyáron a gyümölcsöket, és az olyan könnyebb húsokat részesítették előnyben, mint a csirke, télen viszont előszeretettel használták a gyömbért, mustárt vagy borsot, húsok tekintetében pedig a marhát és az ürüt.
Gyakorlatilag bármilyen állatot megettek, legyen szó akár hattyúról, akár galambról. A vadállományuk egyébként igen gazdag volt, előszeretettel indultak vadászatokra, a vadnyúl és a vaddisznó gyakran megfordult a tányérokon az olyan ház mellett tartott állatok mellett, mint a sertés, marha vagy a bárány. Nem válogattak abban sem, hogy melyik részét készítik el.
Nyári Katalin és Csiszér Árpád a Patrióta tulajdonosai, Kép forrása: Gyulai Hírlap
Angliában alapvetően mindent sokkal édesebben esznek, mint nálunk, ez pedig Shakespeare korára különösen igaz volt. A ma használt édesítőszerek – úgy, mint a méz és a cukor – már akkoriban is jelen voltak. A cukrot afrodiziákumnak tartották, az édességet pedig gyönyört keltő ételnek.
Rengeteg gyümölcsöt fogyasztottak – almát, cseresznyét, fügét, sárgabarackot. Frissen is ették, de előszeretettel aszalták, amit így a vágyfokozás eszközének hittek. Shakespeare jó néhány művében szerepel például az aszalt szilva, utalva az örömlányokra.
Jelentős volt a fűszerhasználat is, a zöldfűszereket részesítették előnyben. Alapvetően maguknak termelték ezeket az alapanyagokat és nem kereskedtek velük, azonban fűszereket külföldről is hoztak. Olyan, mára már szinte elfeledett növényekről beszélhetünk, mint az izsóp, csombormenta, vagy a varádics. Habár Shakespeare korára Amerikát már felfedezték, az új alapanyagok lassú terjedése miatt az akkori emberek még nem – vagy csak nagyon kis arányban – ismerték a burgonyát, paprikát, paradicsomot és kukoricát. A rizs, ami egyébként már a római korban bejött, aranyárban volt, de sokkal hamarabb elterjedt.
A különböző alapanyagok elkészítéséhez hozzánk hasonlóan ők is különböző olajokat használtak, ismeretes volt az olivaolaj és a repceolaj is, de a héjasokat is szerették, így például népszerű volt a mandulaolaj.
Az ételek elkészítési módjában is számos érdekességre bukkanunk. Az egyik ilyen a nálunk előételként szolgáló leves, amit nem sűrítettek, így ezeknek a nagy része húsleves-jellegű volt. Az orvosok ehhez akkoriban a női termékenységet társították szimbólumként. Azt tartották, hogyha a nyúlleves fogyasztása után a nőnek megfájdul a hasa, akkor bizonyosan várandós. Találkozhatunk egytálétel-jellegű levessel is, ez többféle húsból készült, marhából, bárányból és sertéshúsból. Ha ilyet készítettek, szinte bizonyos, hogy nem állt több fogásból az étkezés.
A tengeri élőlényeket, mint például az osztriga vagy a kagyló, előszeretettel ették. Érdekes módon a hal kevésbé volt elterjedt, és a sült húsok sem egészen olyanok voltak, ahogy ezt ma gondolnánk. Az elkészítési mód miatt ugyanis rágósak maradtak, a mai ember számára szinte ehetetlenek lennének.
Ugyanúgy a kenyér sem válna a kedvencünkké, mert savanykásabb és szárazabb volt, Shakespeare korában is borba mártogatták. Innen ered egyébként a tósztot mondani (toast=pirított kenyér) kifejezésünk is.
Ha már szóba hoztuk a bort mint kísérőt, érdemes egy-két szót ejteni azokról az italokról is, amit akkoriban ittak. A víz tisztasága ugyanis nem volt megfelelő, ezért fehér- vagy vörösbort, sört, rostos gyümölcslét, vagy kiforrott gyümölcsmustot ittak. Ezek szobahőmérsékletű, tehát 18-20 fokon tárolt italok voltak.
Hogy honnan maradtak ránk az akkori receptek? Természetesen már a XVI. században is születtek szakácskönyvek, amiknek külön érdekessége, hogy nem tartalmazták az anyaghányadot. Feltételezték ugyanis, hogy azok az emberek, akik abból főznek, pontosan ismerik az arányokat. De ha belegondolunk abba, hogy mennyivel másképp nézett ki egy akkori étkezés, és hogy szabadtűzön készültek a fogások frissen vágott állatból, talán már el sem lehetne készíteni pontosan azokkal a mértékekkel egy modern sütőben.
A Shakespeare Fesztivál immár 8 éve igyekszik valamiképp mégis megidézni ezt az ízvilágot, és úgy, ahogy egy-egy színház modern köntösbe bújtatja a drámaíró leghíresebb műveit, próbál a Patrióta étterem is valami újat hozni. Az alapanyagok nem változtak, csak a feldolgozás és az elkészítési mód.
Ebben az évben is számos étel közül választhatnak az érdeklődők, mint például:
Nyári saláta sajtokkal
Reneszánsz leves
Csirke sütve, ropogós salátákkal
Kacsasült árpakásával, kenyérmártással
Kenyérben sült szűzpecsenye tejfölös káposztával
Hirtelen sült pisztráng zöldségekkel
Csülökhús savanyított tökkel
Sörben főtt marhahús hagymákkal
Sajtok gyümölccsel
/Vass Antónia riportja/
