És nem mosta el az eső – vagy mégis? – A Shakespeare Fesztivál hetedik napja

III. Richárd | fotó: Kiss Zoltán

III. Richárd | fotó: Kiss Zoltán

A mai nap szakmai kapcsolatszerzésektől sem teljesen mentesen alakult. A tegnapi produkciók izgalmas átbeszélését követően ismét inkább a délutáni pihenést választottam, hogy felkészüljek az esti előadásra, amelyet szerencsére elkerült az eső, legalábbis a közönséget mindenképpen. A színpadon lévőknek dramaturgiai okokból azért kijárt belőle valamennyi.

A reggeli rituáléként végzett cikkfeltöltést követően szembetalálkozom a Román vendégház bejárata előtt cigarettázó Csáki Judittal, aki meglepetten tudja meg tőlem, hogy a vendégházban van wifi, ő maga a mobilnettel küzd. Ezen kívül megjegyzi, nagyon reméli, hogy a Vidnyánszky-féle III. Richárd esti premierjét nem mossa el az eső. Az előadást a várszínpadon, a szabad ég alatt játsszák, tehát az aggódás ebből a szempontból teljesen jogos.

Tovább Stermeczky Zsolt Gábor írásához, a potszekfoglalo.hu-ra >>>

Bővebben...

Az Állam Én vagyok? – A Shakespeare Fesztivál hatodik napja

Szeget szeggel | fotó: Kiss Zoltán

Szeget szeggel | fotó: Kiss Zoltán

A nap érdemi része azzal kezdődik, hogy közösen szomorkodunk a tegnapi Rómeó és Júlián, bár azért ebben is akadnak véleménykülönbségek. Ezt követően meghallgatunk egy jazzkoncertet, a nap fő produkciója pedig a litván Oskaras Korsunovas Szeget szeggel-rendezése a varsói Teatr Dramatyczny társulatának előadásában. Nem tudom, mikor fogunk ehhez akár csak hasonlót is látni magyar színházban.

Reggel, miközben a tegnapi nap anyagát töltöm fel (illetve összeállítom szórakozásból végzett magánprojektem, a Stermeczky Médiaközpont napi tizes dallistáját), odajön hozzám a portáshölgy, hogy ugye én lakom a nyolcas szobában, merthogy tegnap jártak nálam bent, és ágybetétet cseréltek.

Tovább Stermeczky Zsolt Gábor írásához, a potszekfoglalo.hu-ra >>>

Bővebben...

Erzsébet-kori ételek a Patriótában

Forrás: Internet

Forrás: Internet

A XII. Shakespeare fesztivál szervezői a színvonalas előadások mellett nagy hangsúlyt fektetnek arra is, hogy megidézzék azt a kort, amelyben Shakespeare alkotott. Ezért a Patrióta étterem egy gasztronómiai körutazásra invitálja a Gyulára látogatókat, hogy belekóstolhassanak az Erzsébet-kori Anglia jellegzetes ételeibe.

„Nem csak az ételek íze, az étkezési kultúra is merőben eltért a mai kor szokásaitól” – kezdi Nyári Katalin, a Patrióta étterem tulajdonosa.

Az egyik legszembetűnőbb különbség, hogy nem találkozunk a klasszikus előétel-főétel-desszert fogásokkal, hiszen az ételeket egyszerre tálalták a lakomán. Az étkezés – ami több órán keresztül tarthatott – nem pusztán arról szólt, hogy jóllakjanak, sokkal inkább az élvezetekről, az egymással való találkozás öröméről. Ez a szertartás-jelleg már a lakomák előkészítése során is megmutatkozott: a vendéglátó egy virágszirmokkal teleszórt vizes edényt készített elő a vendégeinek, hogy a lakoma előtt megmoshassák a kezüket. A különleges hangulatot csak fokozta, hogy más világításuk nem lévén, gyertyafényben ettek. A méhviasz szaga – amit egyébiránt nagyon szerettek – keveredett az ételek illatával. Az asztalokat díszítették, azonban a virágdíszítés ekkor még nem volt divat.

Bővebben...

Jelen és múlt

Fotó: Kiss Zoltán

Fotó: Kiss Zoltán

Hogy mitől lesz jó egy modernizált előadás, már sokan sokféleképpen leírták, abban azonban valamennyien egyetértenek, hogy a cél nélküli aktualizálás a nézőben visszás érzelmeket vált ki. Különösképpen akkor, ha egy olyan ismert darabot láthatnak, mint a Rómeó és Júlia.

Hazugság lenne azt állítani, hogy a Budaörsi Latinovits Színház előadása ezt a sémát követi, annyi azonban bizonyos, hogy a stilizált elemek és a klasszikus szöveg néhol kioltották egymást, és a szerepformálás olykor puszta szövegmondássá korcsosult.

Bővebben...

Ki hinne egy megerőszakolt nőnek egy politikussal szemben?

Jelenet a Szeget szeggel c. előadásból | fotó: Kiss Zoltán

Jelenet a Szeget szeggel c. előadásból | fotó: Kiss Zoltán

Olyan, mintha a Kossuth tér politikusai között játszódna Shakespeare darabja egy világhírű rendező előadásában, és nem csak azért, mert a magyar uralkodót szidják benne.

Shakespeare négyszáz éve írt egy drámát, amiben az emberek azon szurkolnak, hogy nehogy a magyar uralkodó számításai jöjjenek be, mert azzal mindenki csak rosszul jár.

Persze ez csak egy vicces (vagy szomorú) áthallás a darab egy teljesen mellékes jelenetéből, az aránylag ritkán játszott Szeget szeggel nem – vagy nem csak – ettől tűnik évszázadok után is aktuálisnak. Hanem mert arról szól, létezik-e egyáltalán olyan, magát erkölcsösnek hirdető közszereplő, aki tényleg nem csak ugatja a decens életet, hanem akkor is tisztességes marad, ha a politikai hatalom lehetőséget ad neki arra, hogy kiélje a vágyait. És arról, egy hatalmat gyakorló férfi szavával szemben vajon hinne-e bárki egy fiatal, csinos nőnek, ha az szexuális zaklatással vádolja meg a férfit. Meg arról, hogy létezik-e olyan ember, aki önmaga tud maradni, ha egyszer beszippantja a politika.

Kovács Bálint kritikája az Indexen >>>

Bővebben...