Élet és Irodalom, Koltai Tamás kritikája, 2010. július 30.
Lear / Bukaresti Bulandra Színház
[…] Gyulán, a Shakespeare Fesztiválon viszont kapunk egy kis leckét, évente eljön egy-két, tőlünk csillagtávolságban levő előadás. Az idén Andrei Șerban Learje volt ez a különleges species. A világpolgár román rendező kirívó alkat, „egyedi darab”, kenterbe veri a (szintén román) Victor Ioan Frunzát, és ez még akkor is így van, ha az utóbbi által rendezett Rosencrantz és Guildenstern halott Gyulán többeknek jobban tetszett – tényleg jó előadás, Frunză legjobbja azok közül, amelyeket az elmúlt években láttam -, mert más kategória az egyéni ízlés, és megint más a személyiség, a jelenség, a formátum. Șerban Learjében, amelyet a bukaresti Bulandra Színház mutatott be, csak nők játszanak, ami önmagában attrakció – ez a fogalom alapvetően nem idegen a rendezőtől -, de nem meríti ki az előadás lényegét, inkább a kiindulópontjának tekinthető, mint az értelmezés lényegi vonásának. Șerbannál nincs „koncepció”, abban az (intellektuális) értelemben, ahogy mi megszoktuk, vagy ha mégis, az leginkább metafizikai jellegű, márpedig ha van valami, ami távol áll a mi színházunktól, az a metafizika. (Nem véletlen, hogy az elmúlt évek sikerületlen Lear-bemutatói, Szász János, Gothár Péter, Telihay Péter előadásai közül a metafizikához – és a román színházhoz – legközelebb álló Bocsárdi-rendezés volt viszonylag a legjobb.) Tovább>>
