Troilusom siker.
Nincs mit aggódnom miatta. A közönség is mintha hozzáérett volna a harmadik estére. Kár, hogy épp itt van vége…de a világhír nem ezen múlik.
Kezdetben, a patak parton, vagy a londoni kocsmákban nem gondoltam rá, mi az: „híres” ember. Ma meg Mozart és én vagyunk az élen. Még. Minden esetre újabb lehetőség ez a sok érdekes ember, aki Gyulán összegyűlt két napra, hogy a helyi pálinka és füstölt disznóságok mellett szellemi táplálékot is magához vegyen. Ők mind viszik híremet Új-Zélandtól Ukrajnáig.
Észrevétlenül csatlakoztam a nemzetközi újságíró csoporthoz, és nem hiába: végre néhány apró titkot én is megtudtam a leanderek takarásában.
A direktor úr szokatlanul őszinte hangulatban volt, talán az idén egyre-másra készülő személyes interjúk miatt… Azt mondta, munkájának az a legszebb része, amikor a bemutatandó műveket válogatja. Számára ez a legkedvesebb elfoglaltság, a műsor az ő ízlését tükrözi. Az idei Troilusra is utalva igen tekintélyes névsort hozott annak bizonyítására, hogy itt, épp e régi vár falai között a modern, a nem szokványos Shakespeare a követelmény.
Igazolom, tessék csak megnézni évekre visszamenően naplómat!
http://szinhaz.hu/videk/26575 – 2007
http://szinhaz.hu/component/content/article/1-vezercikk/33022 – 2008
http://szinhaz.hu/fesztival/38066-var-es-ver – 2009
http://szinhaz.hu/fesztival/38050-emma-draga-emma – 2009
http://szinhaz.hu/fesztival/38040-wilmos-a-varban – 2009
http://szinhaz.hu/fesztival/38035–wimos-naploja – 2009
Ha nem találják, akkor legyenek türelemmel, vagy simán ugorjanak ide, Gyulára. Legjobb személyesen meggyőződni arról, mi modern, és mi nem az.
Az itt időzőknek kőrösi halászlé, pohár rozé jut a Patriótában, a helybéliek szülötte és büszkesége, Erkel Ferenc zenéjével körítve. (Ahogy hallom, ő is értett a drámához!)
Fotó: Ránki Júlia
