BALOGH GYULA írása | Népszava
Tíz nap alatt hétezer ötszáz néző, ezerötszázzal több, mint tavaly, ötven produkció a minőségi előadásoktól, az utcaszínházon át a koncertekig, képzőművészeti kiállításokig, ezek adják a tegnap befejeződött idei gyulai Shakespeare Fesztivál gyors mérlegét.
Sok kockázatot rejt egy tematikus fesztivál, hiszen sok függ attól, mennyire újszerű, egyedi produkciók szerepelnek a kínálatban. Kérdés, hogy ugyanannak a drámának a különböző interpretációi jelentenek-e akkora izgalmat, hogy sorozatban legyen kedvünk végignézni ugyanabból a darabból készült előadásokat. Az idei gyulai Shakespeare Fesztivál szervezői mégis merészen úgy döntöttek, hogy egy művet állítanak a középpontba, mégpedig Shakespeare utolsó darabját, A vihart. Ez a dráma már tavaly is szerepet kapott a fürdővárosban, a litván Oskaras Koršunovas rendezésében. Jól esően hallgattuk, hogy Koršunovas azóta, a világon több helyen játszott előadása mára hivatkozási pont lett, Maria Shevtsova brit professzor a mostani tanácskozáson hosszan elemezte, mint fontos rendezői értelmezést a litván teátrum produkcióját, amely egy évvel ezelőtt Gyuláról indult hódító útjára.
