Népszava, Balogh Gyula írása, 2010. július 19.
Lear / Bukaresti Bulandra Színház, Tom Stoppard: Rosencrantz és Guildenstern halott – temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház
A hétvégén a bukaresti Bulandra Színház és a temesvári Csiky Gergely Színház vendégjátékával befejeződött a gyulai Shakespeare-fesztivál, amely két hét alatt csaknem ötezer nézőt vonzott a Körös-parti fürdővárosba. A Bulanadra a Lear király női változatával érkezett, a temesváriak egy kortárs művel, Tom Stoppard Rosenscrantz és Guildenstern című drámájával, aminek az apropója Shakespeare Hamletje. Mindkét produkciónak nagy sikere volt a sportcsarnokban, illetve a várszínházban.   Tovább>>

Élet és Irodalom, Koltai Tamás írása, LIV. évfolyam 28. szám, 2010. július 16.
Warum, warum – Peter Brook rendezése Miriam Goldschmidt előadásában
[…] Ha személyiségre van szükség, akkor itt van – itt volt – egy fantasztikus perszóna,  vásott hatvanas és tragikus clown, Miriam Goldschmidt, aki egyszemélyes színházat csinált a Shakespeare Fesztivál idejére évente egyszer európai kulturális fővárossá avanzsáló Gyulán. A Warum, warum című előadást eredetileg a Schauspielhaus Zürich égisze alatt mutatták be. Ahogy a Persona  mögött Bergman, emögött Peter Brook szelleme lebeg, a produkciót ő rendezte. Goldschmidt a hetvenes évek elejétől kezdve Brook színésznője, annak idején ő kéredzkedett be a párizsi kutatóközpont nemzetközi színészgruppjába – saját magában is tökéletesen megtestesíti a csodásan kevert etnikumú „nemzetköziséget” -, velük volt a csapat afrikai útján, amikor az európai embert soha nem látott bennszülött törzsekkel való találkozáskor leástak a színház gyökeréig, játszott az Athéni Timonban, a Mahabháratában. Ők ketten – Brook és Goldschmidt – ugyanazt kutatják, amit Bergman, a személyiség mibenlétét és határait, színész és szerep egymásba olvadását, végső soron a létezés misztériumát. Már az előadás címével is. Miért vagyunk a világon, miért vagyunk színészek, miért próbáljuk láthatóvá tenni a láthatatlant – miért csinálunk színházat?  Tovább>>

Élet és Irodalom, Koltai Tamás kritikája, LIV. évfolyam 30. szám, 2010. július 30.
Tom Stoppard: Rosencrantz és Guildenstern halott – temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház
Nem csodálnám, ha Polonius kiforgatná a szavait, és váratlanul úgy jellemezné a színészeket, hogy Stoppard nem elég könnyű nekik. A színészek, akik olyan színészeket játszanak, akik a Gonzago megöletése című darabot játsszák, amelybe Hamlet beleírja az apja halálához hasonló epizódot, önmagában is többszörös tükörjáték résztvevői. Shakespeare nézővé teszi Claudiust és Gertrudot, akik hasonmásaikat nézik a színházban – mi meg azt a színjátékot nézzük, amelyben a színészeket játszó színészek behelyettesítik magukkal azokat a szereplőket, akiknek fel kell ismerniük, hogy ők vannak megszemélyesítve, miközben persze maguk is színészek. És nekünk, akik kívülről nézzük az egészet, szintén magunkra kellene ismernünk a játszó személyekben, vagyis belülre kellene kerülnünk. Ez a szerepjáték a színház értelme.  Tovább>>

Élet és Irodalom, Koltai Tamás kritikája, 2010. július 30.
Lear / Bukaresti Bulandra Színház
[…] Gyulán, a Shakespeare Fesztiválon viszont kapunk egy kis leckét, évente eljön egy-két, tőlünk csillagtávolságban levő előadás. Az idén Andrei Șerban Learje volt ez a különleges species. A világpolgár román rendező kirívó alkat, „egyedi darab”, kenterbe veri a (szintén román) Victor Ioan Frunzát, és ez még akkor is így van, ha az utóbbi által rendezett Rosencrantz és Guildenstern halott Gyulán többeknek jobban tetszett – tényleg jó előadás, Frunză legjobbja azok közül, amelyeket az elmúlt években láttam -, mert más kategória az egyéni ízlés, és megint más a személyiség, a jelenség, a formátum. Șerban Learjében, amelyet a bukaresti Bulandra Színház mutatott be, csak nők játszanak, ami önmagában attrakció – ez a fogalom alapvetően nem idegen a rendezőtől -, de nem meríti ki az előadás lényegét, inkább a kiindulópontjának tekinthető, mint az értelmezés lényegi vonásának. Șerbannál nincs „koncepció”, abban az (intellektuális) értelemben, ahogy mi megszoktuk, vagy ha mégis, az leginkább metafizikai jellegű, márpedig ha van valami, ami távol áll a mi színházunktól, az a metafizika. (Nem véletlen, hogy az elmúlt évek sikerületlen Lear-bemutatói, Szász János, Gothár Péter, Telihay Péter előadásai közül a metafizikához – és a román színházhoz – legközelebb álló Bocsárdi-rendezés volt viszonylag a legjobb.)  Tovább>>

Színházajánló, Nyulassy Attila kritikája, 2010. július
Lear / Bukaresti Bulandra Színház

Nem az első alkalom és valószínűleg nem is az utolsó, hogy egy nyári színházban az előadásnak elsősorban nem a nézők figyelméért, hanem a körülményekkel kell küzdenie. Így járt a bukaresti Bulandra Színház Gyulán, a tornacsarnokban, ahol a Lear inkább egy szaunában, mintsem az Andrei Şerban által eltervezett helyszínen játszódott. Ha ez nem elég elidegenítő erő, akkor érdemes azt is megjegyezni, hogy a díszlet érezhetően egy számára teljesen idegen és kényelmetlen térben tárta a nézők elé az előadás hangulatát. A kellemetlen körülmények ellenére ha valami látszik a produkción, akkor az a felépítettség, a következetesség és az átgondoltság. Ilyenkor pedig érdemes mindent megtenni, hogy valahogy megértsük, ami előttünk zajlik.  Tovább>>