fotó: Kiss Zoltán

A csak „skót darab”-ként emlegetett Macbeth sokrétűsége és a köré szőtt mítosz nyomán kiváló alapanyag egy táncprodukció létrehozásához, amit a Kulcsár Noémi Tellabor a Nemzeti Táncszínházzal közös előadásként mutatott be.
Már az első kép egy álomszerű alakzattal nyit, Macbeth ellenségeit – vagy tán fiait? Nem tudhatjuk – látjuk megelevenedni, majd a kifeszített fekete lepel hirtelen életre kel, alóla pedig báb alakban bújnak ki a boszorkányok. Ám ők is mintha Macbeth ellen vonuló bölcsek lennének, úgy állják körbe és tornyosulnak fölé. Hegyes ujjaik koronát emelnek rá, ő pedig dicsőségben úszik. De jogos-e ez, ha a király még él? Macbeth habozik.

Vass Antónia beszámolója a sugopeldany.hu oldalon >>>

Fotó: Kiss Zoltán

Az Ahogy tetszik a Katona József Színház egyik legkiemelkedőbb bemutatója volt ebben az évadban, így talán nem véletlen, hogy már az előadás előtt egy órával hatalmas sor állt a bejáratnál a XII. Shakespeare Fesztiválon. A különleges helyszín, a Tószínpad, ugyan kihívás elé állította az alkotókat, de végül a percekig tartó vastaps jelezte, hogy az elmúlt időszak egyik legemlékezetesebb Shakespeare-feldolgozását láthattuk.

Egy kamaradarab esetében nagy bátorságra vall nagyszínpadra vinni az előadást, hiszen a nagyobb tér egyben azt is jelenti, hogy elveszik az a bensőséges hangulat, ami az ilyen típusú műveknél rengeteget számíthat. Ráadásul, aki látta a darabot Katona József Színházban tudja, hogy bizonyos részeknél különösen fontos a sötétség, ami itt a fél kilences kezdés miatt szintén nem valósulhatott meg.

Vass Antónia a sugopeldany.hu oldalon az Ahogy tetszik-ről >>>

ifj. Vidnyánszky Attila és Eszenyi Enikő a budapesti próbán | fotó: Szkárossy Zsuzsa

Igazi színházi csemegének ígérkezik a III. Richárd a Gyulai Várszínházban július 13-án. 14-én és 15-én. Az alkotókkal beszélgettünk a bemutató kapcsán.

Nem csak a nyári szabadtéri színházi szezon, de az egész év egyik legizgalmasabb bemutatójának ígérkezik a Gyulai Várszínházban, az immár tizenkettedik Shakespeare Fesztivál keretében színre kerülő III. Richárd. Izgalmas már csak azért is, mert a szereposztásban olyan közismert neveket találunk, mint Eszenyi Enikő, Trokán Nóra, Trill Zsolt vagy éppen Hegedűs D. Géza – olyan színészeket, akik a rendes színházi évadban aligha játszhatnának együtt. De izgalmas azért is, mert mellettük több frissen végzett vagy még tanulóéveit töltő színészhallgató is szerepel az előadásban, mind a budapesti, mind a kaposvári egyetem színművész szakáról. Végül, de nem utolsó sorban azért, mert újra együtt dolgozik az az alkotói hármas, amely az utóbbi egy évben mondhatni berobbant a magyar színházi életbe, több sikeres előadást téve le az asztalra, köztük a POSZT versenyprogramját megjárt és díjat szerzett Liliomfit.

Tovább a 7óra7 oldalára >>>

Aki Isoda | Fotó: Kiss Zoltán

Európa szívében, ahol a szomszédos népek hasonló jelrendszerrel kommunikálnak, talán bele sem gondol az ember, hogy a keleti színházművészet mennyire eltér a miénktől. Az ottani emberek mintha hagyománytisztelőbbek lennének, ez pedig különösen kitűnik akkor, amikor egy Shakespeare-mű kabuki stílusban kerül színre.

Július 9-én Aki Isoda monodrámája érkezett a Kamaraterembe. A fél órás kabuki-játék három képet villant fel a Hamletből, Ophéliát állítva a középpontba. Az első A szerelmes Ophélia, a második a Hamlet kegyetlen elutasítása, míg végül Ophélia megőrülésével zárul a darab. A bambuszdíszlet és az előtérben tradicionális japán hangszereken játszó két nő már az első másodpercekben sejteti, hogy egy számunkra merőben új stílusú előadást láthatunk.

Vass Antónia beszámolója a sugopeldany.hu oldalon. >>>