„Shakespeare legnépszerűbb darabja Csajkovszkij csodálatos zenéjére modern táncelőadásban”

Shakespeare – Csajkovszkij: Rómeó és Júlia – A Miskolci Balett előadásaa

Rómeó: PAPP BÁLINT
Júlia: TOKAI RITA
Capulet: SEBESTÉNY CSABA
Capuletné:CATHERINE MOORE
Tybalt: MURESAN AUREL
Dajka: KOCSIS ANDREA
Mercutio: LUKÁCS ÁDÁM
Paris: MAURER MILÁN
Benvolio: SZABÓ LEVENTE
Lőrinc barát: FŰZI ATTILA
Verona hercege: GÁL LÓRÁNT
Mab: BOCSI ESZTER

Díszlettervező: BOZÓKI MARA
Jelmeztervező: BOZÓKI MARA
Dramaturg: CSEH DÁVID
Koreográfus asszisztens: FŰZI ATTILA

Koreográfus-rendező:
KULCSÁR NOÉMI

Csajkovszkij klasszikus zenéjére táncolnak a Miskolci Balett táncosai, akik Shakespeare legismertebb művét adják elő a táncszínpadon a Rómeó és Júliát. A friss szellemiséggel bemutatott kortárs táncelőadás a tragikus szerelemnek állít feledhetetlen emléket.

„A Rómeó és Júlia, Shakespeare örökbecsű remeke megszámlálhatatlanul sok alkotót ihletett meg már eddig, hiszen mindannyiunk legintimebb élettörténése – a szerelem – áll a középpontjában. Interpretációm arra a tapasztalatra épül, hogy korunkban a világ adott rendje és a szerelem állapota között már nem feszül ellentét, vagyis nem igaz többé az alaptétel, miszerint a szerelmek szükségképpen tragikusak, a halálba visznek, hogy csak a másvilágon lehet otthonuk. Az igazi feszültséget számomra nem a szerelem életképessége jelenti, hanem a szeretethez való viszonya. Ez az, amire mind a mai napig nincs megnyugtató válaszunk, a gyakorlatban is működő feleletünk. A szerelem kiszakít bennünket természetes életviszonyainkból, és így megszabadít bennünket a felelősségtől is, mely a szeretni tudás lényegi feltétele és szükségképpeni velejárója. Szeretet és barátság kizárólag csak emberek között lehetséges, hiszen független a nemi identitás sajátosságaitól, testünk milyenségétől. A szerelemben meg épp fordítva működik: a test kap benne főszerepet, férfi vagy női mivoltunk válik meghatározóvá, uralkodni fog lelki, szellemi tartalmainkon egyaránt.

Kik is vagyunk hát voltaképpen? Azok, akik a vágyban ismernek önmagukra, vagy azok, akik a felelősségben találnak saját életerejükre? Kibékíthető-e ez az ellentét test és lélek között, vagy állóháborúnak kell dúlnia közöttük mindörökre.

Táncszínházi előadásunk nem megválaszolni hivatott ezeket a kérdéseket, hanem feltenni. A tánc különösen alkalmas erre, hiszen a ritmikus mozgás kizárólag test és lélek harmonikus viszonyán, együttműködésén alapulhat csak – nélkülözhetetlenek egymás számára, békére vannak imígyen kárhoztatva.”
Kulcsár Noémi, rendező-koreográfus

„Reneszánsz zene a nemzetközi hírű együttestől”

Shakespeare korabeli zenék

A Magyar Reneszánsz Együttes koncertje

Muzsikusok:

Mandel Róbert

Kállay Gábor

Andrejszki Judit

Szabó Zsolt

A Shakespeare Fesztiválon mindig fontos szerepe volt a zenének. Shakespeare korabeli reneszánsz muzsikát hallhatnak a nemzetközi hírű Magyar Reneszánsz Együttestől, amelynek Mandel Róbert tekerőlantos a vezetője.

„Az ismert darab mai korba helyezve Zsótér Sándor rendezésében”

W. S. Othello – néger mór

Fordította: Ambrus Mária, Ungár Júlia, Zsótér Sándor

Velence hercege: Spilák Lajos
Brabantio, fontos ember Velencében: Molnár Erika
Othello, dandár Velence szolgálatában: Kaszás Gergő
Cassio, hadnagy: Kovács Krisztián
Jago, zászlós: Rába Roland
Rodrigo, pénzes velencei fiatalember: Nagypál Gábor
Montano, Othello elődje Cipruson: Sipos György
Desdemona, Brabantio lánya, Othello felesége: Földeáki Nóra
Emilia, Jago neje: Homonnai Katalin
Bianca, Cassio metresze: Nyakó Júlia

Díszlettervező: Ambrus Mária
Jelmeztervező: Benedek Mari
Dramaturg: Ungár Júlia

Rendező: Zsótér Sándor

Fény: Fodor Gergely    Rendezőasszisztens: Pallagi Melitta

A Stúdió K Színház, Budapest előadása

Othello fekete a fehér Velence szolgálatában. Katona, aki tapasztalt, tehetséges a hadvezetésben, de járatlan az élet egyéb területein. Azt hiszi, mindenki olyan, mint ő. Desdemona beleszeret, megszökik apja házából és feleségül megy a már nem fiatal férfihoz. Jago mérget csöpögtet Othello fülébe. Hogy Desdemona megcsalja Cassióval. Elejtett szavakkal mérgezi.  A legócskább közhelyekkel fogja meg. És nem engedi ki a kezéből. Egyre arcátlanabbul űzi,
míg teljesen ki nem fordul magából, míg be nem teljesíti azt, amit gondolnak róla.
Az Othello a féltékenység tragédiája. Így gondolunk rá. Ha soha nem láttuk, nem olvastuk is. Így él a köztudatban. Emblematikus mű. És közben az Othello csupa kérdés! Mért szökik meg Desdemona az apjától? Mért nem állnak elé, hogy szeretik egymást, és össze akarnak házasodni? Tényleg olyan fontos Othello Velencének? Rasszisták vagy sem? Mért olyan biztos magában Othello? És Desdemona? Mért nem kérdez semmit Othello Desdemonától? Vagy Cassiótól? Mi baja igazából Jagónak Othellóval? És mért nem szól a józan gondolkodású, úrnőjét szerető Emilia, hogy ő találta meg a kendőt, és adta oda Jágónak, amikor látja, milyen nagy a baj? És mért öli meg Jago a végén, mikor ő soha nem cselekszik közvetlenül, nyíltan? Hogy lehet, hogy Jago becsületes voltát senki nem kérdőjelezi meg? Mért hisz benne vakon Othello? És Cassio is? Naivak vagy nemtörődömök? Rossz emberismerők, vagy csak nem kutatják a másik embert? Mért? Hogy megtudjanak róla és magukról is valamit. Hogy ne hagyják magukat olyan könnyen manipulálni.
Hogy ne csak magukról gondolkodjanak, hanem a másikról is.

Július 6-án láthatják a Kossuth-díjas magyar színházi rendező,  Zsótér Sándor új munkáját a W. S. Othello – néger mór című darabját a fesztiválon. A mindig különleges előadásokat létrehozó művész a Stúdió K Színházban rendezte meg Shakespeare népszerű darabját, amelyet most a mai korba helyez. A kitűnő színészi alakításokkal megvalósított előadás olyan kérdésekkel szembesít minket, amelyeket általában nem szoktak feltenni a rendezők az Othello színpadra állításakor. Ez az előadás a társadalmi manipulációról szól, ahol érdekek mentén alkotnak véleményt különböző emberekről, helyzetekről.

(Fotók: Schiller Kata)

„Újabb Shakespeare bemutató Bocsárdi Lászlótól a legjobb rendezés díjával elismert Hamlet után”

W. Shakespeare: Vízkereszt, vagy amire vágytok

„Újabb Shakespeare bemutató Bocsárdi Lászlótól a legjobb rendezés díjával elismert Hamlet után”

A Gyulai Várszínház és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház közös előadása

W. Shakespeare: Vízkereszt, vagy amire vágytok

Orsino herceg, Illíria uralkodója – Mátray László
Viola, fiatal nemeslány – Kovács Kati Sebastian
Viola ikertestvére – Derzsi Dezső
Antonio, Sebastian oltalmazója – Fekete Lovas Zsolt
Kapitány, Viola megmentője – Fekete Lovas Zsolt
Olivia, fiatal grófnő – Szalma Hajnalka Mária
Olivia társalkodónője – Gajzágó Zsuzsa
Vitéz Böffen Tóbi – Diószegi Attila
Vitéz Fonnyadi Ábris – Erdei Gábor
Malvolio, nemesember – Pálffy Tibor
Feste, tréfamester („bolond”) – Nemes Levente
Fábián – Nagy Alfréd
Zenész – Simó Lakatos Barna
valamint: Farkas Csaba, Gábor Gabriella, Gecse László, Orbán István, Molnár Tibor

Dramaturg: Ungvári Zrínyi Ildikó
Díszlettervező: Bartha József
Jelmeztervező: Adriana Grand
Zeneszerző: Boros Csaba
Ügyelő: Veres Edit
Súgó: Gazda Szende
A rendező munkatársa: Benedek Zsolt

 Rendező: Bocsárdi László

(Esőnap: Júl.6.)

A Vízkereszt Shakespeare egyik legnépszerűbb vígjátéka, amely látszólag egyszerű mű, a lényege a felszabadult, vidám bolondozás, a sokszoros félreértések és csalódások, álruhák és átöltözések kavalkádja. Már a korai kritikusokat is elgondolkodtatta azonban, hogy a mű 1601-ben a Hamlettel egyidőben keletkezett. A fontosabb szereplők lényegében egyetlen érzelmet bontanak ki a darabban: a viszonzatlan, reménytelen szerelem motívumát. Orsino, Illíria hercege szerelmes a szép Oliviába, aki rá sem hederít. Ugyanakkor Viola annál is inkább reménytelenül vágyódik Orsino után, mert ahhoz, hogy a közelébe kerüljön, fiúruhába kell öltöznie, és ura bizalmasaként, annak mintegy szerelmi postásaként kell asszisztálnia Olivia meghódításához. Olivia pedig éppen Violáért rajong olthatatlanul. A sok semmibe futó érzelem már eleve valami tragikus felhangot visz a műbe, és ezt nem ellensúlyozza, sokkal inkább kiemeli a bohócok féktelen tréfálkozása, valamint Malvoliónak, Olivia udvarmesterének (aki egyébként szintén reménytelenül szerelmes) állandó kifigurázása. Az egyszerű vígjáték azonban a végére talányos, összetett művé alakul, valódi shakespeare-i remekművé.

„Újabb Shakespeare bemutató Bocsárdi Lászlótól a legjobb rendezés díjával elismert Hamlet után”

A Gyulai Várszínház és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház közös előadása

W. Shakespeare: Vízkereszt, vagy amire vágytok

Orsino herceg, Illíria uralkodója – Mátray László
Viola, fiatal nemeslány – Kovács Kati Sebastian
Viola ikertestvére – Derzsi Dezső
Antonio, Sebastian oltalmazója – Fekete Lovas Zsolt
Kapitány, Viola megmentője – Fekete Lovas Zsolt
Olivia, fiatal grófnő – Szalma Hajnalka Mária
Olivia társalkodónője – Gajzágó Zsuzsa
Vitéz Böffen Tóbi – Diószegi Attila
Vitéz Fonnyadi Ábris – Erdei Gábor
Malvolio, nemesember – Pálffy Tibor
Feste, tréfamester („bolond”) – Nemes Levente
Fábián – Nagy Alfréd
Zenész – Simó Lakatos Barna
valamint: Farkas Csaba, Gábor Gabriella, Gecse László, Orbán István, Molnár Tibor

Dramaturg: Ungvári Zrínyi Ildikó
Díszlettervező: Bartha József
Jelmeztervező: Adriana Grand
Zeneszerző: Boros Csaba
Ügyelő: Veres Edit
Súgó: Gazda Szende
A rendező munkatársa: Benedek Zsolt

 Rendező: Bocsárdi László

(Esőnap: Júl.6.)

A Vízkereszt Shakespeare egyik legnépszerűbb vígjátéka, amely látszólag egyszerű mű, a lényege a felszabadult, vidám bolondozás, a sokszoros félreértések és csalódások, álruhák és átöltözések kavalkádja. Már a korai kritikusokat is elgondolkodtatta azonban, hogy a mű 1601-ben a Hamlettel egyidőben keletkezett. A fontosabb szereplők lényegében egyetlen érzelmet bontanak ki a darabban: a viszonzatlan, reménytelen szerelem motívumát. Orsino, Illíria hercege szerelmes a szép Oliviába, aki rá sem hederít. Ugyanakkor Viola annál is inkább reménytelenül vágyódik Orsino után, mert ahhoz, hogy a közelébe kerüljön, fiúruhába kell öltöznie, és ura bizalmasaként, annak mintegy szerelmi postásaként kell asszisztálnia Olivia meghódításához. Olivia pedig éppen Violáért rajong olthatatlanul. A sok semmibe futó érzelem már eleve valami tragikus felhangot visz a műbe, és ezt nem ellensúlyozza, sokkal inkább kiemeli a bohócok féktelen tréfálkozása, valamint Malvoliónak, Olivia udvarmesterének (aki egyébként szintén reménytelenül szerelmes) állandó kifigurázása. Az egyszerű vígjáték azonban a végére talányos, összetett művé alakul, valódi shakespeare-i remekművé.