vagy amire vágytok címkézett bejegyzés

Amire vágytok. A „what you will” másodcím fordításváltozatainak sokaságából Bocsárdi László és a dramaturgja ezt választotta. Aligha csak azért, mert a nyelvlélektanilag felkészült (=jó) angoltanárok erre hajlítanak: sokkal inkább a darabról alkotott rendezői elképzelés okán.

A színlapot éberen tanulmányozó néző már otthon gyanút fog: miért játssza ugyanaz a színész – Fekete Lovas Zsolt – a hajótöréskor egymástól elsodródott ikrek oltalmazóját és megmentőjét? Ha Közép-Kelet Európa egyetlen épen maradt síkvidéki, gótikus téglavárába – a Gyulai Várszínház itt tartotta a bemutatót – a kellő rálazultsággal érkezünk, csöppet sem fogunk megütközni azon, hogy a Vízkeresztet a Hamlet Poloniusának ajánlása nyitja: „a legjobb játékosok a világon: mindegy nekik: tragédia, komédia, történeti, pásztori, víg-pásztori, historico-pásztori, tragico-historiai, tragico-comico-historico-pásztori mű; helyegység vagy korlátlan színváltozás. Seneca nem elég nehéz, Plautus nem elég könnyű nekik. Szereptudásra, vagy rögtönzésre páratlanok.” Nos, ezt látjuk három órán át.

Tovább Balogh Tibor kritikájához, a magyarteatrum.hu oldalára >>>

„York napsütése rosszkedvünk telét / Tündöklő nyárrá változtatta át” – kezdődik Shakespeare III. Richárdja Vas István fordításában. Ha nem is York, de Gyula napsütése valóban tündöklő nyarat és rekkenő hőséget hozott a XI. Shakespeare Fesztivál első hetére, amelyen két III. Richárd-feldolgozást is láthattunk, az egyiket egyenesen Kínából. Megnézhettük még Bocsárdi László legújabb Vízkereszt: -rendezését, Zsótér Sándor fergeteges Othellóját és hallgathattunk Shakespeare-korabeli zenéket a Mandel Quartet tolmácsolásában, hogy aztán az első hét végére megérkezzenek a hűvösebb időt hozó szelek is Shakespeare hazája felől.

Tovább Kiss Csaba Bendegúz teljes beszámolójához >>>

Bocsárdi László Shakespeare-rendezései visszatérő vendégei a Gyulai Várszínháznak. Először jó tizenkét évvel ezelőtt volt szerencsém látni Titus Andronicusát a gyulai várban, legutóbb pedig a két éve szintén itt bemutatott Hamletet, amely Romániában elnyerte a legjobb rendezésnek járó UNITER-díjat. Idén ennek mintegy folytatásaként Bocsárdi ismét bemutatóval jelentkezik Gyulán, méghozzá a Gyulai Várszínház és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház közös produkciójával.

Tovább Kiss Csaba Bendegúz teljes kritikájára >>>

Csodálatos a gyulai Vízkereszt. Pedig ez is csak a majdani sepsiszentgyörgyi előadás előbemutatója. Ma már nemigen engedhetik meg maguknak a színházak, hogy csak nyárra, a szabadba külön produkciót komponáljanak. Más kérdés, hogy aztán a kőszínházi változat mennyire fog hasonlítani a korábbihoz. Meg hogy éppen hol tart a munka a nyári bemutató idején. Most úgy érzem, minden megvan, sőt egy kicsit sok is. A jó három és fél órából lehetne faragni. Tóbi úr bandájának randalírozásán még lehetne csiszolni. De az előadás alapeszméje és hangolása, érzelmi és gondolati íve magával ragad. A legfontosabb szereplők jellemének elképzelése és finom kidolgozása pedig lenyűgöz.

Tovább a teljes kritikához >>>

Középen mozgatható falemezekkel felezett forgószínpad az egyetlen díszleteleme a Bocsárdi László által rendezett Vízkeresztnek. Ez a Bartha József által kitalált szerkezet uralja a gyulai vár színpadát – körbe-körbe fekete leplek takarják a téglafalat –, ezen gördül elénk a shakespeare-i komédiát bemutató sepsiszentgyörgyi társulat, székeken ülve, moccanatlanul, miközben a várszínpad szélén piros színházi székben ülő, derékig meztelen, rasztahajú gitáros (Simó Lakatos Barna) a Hamletből ismert sorokkal üdvözli-mutatja be őket. Megjöttek a színészek, mindegy nekik, hogy tragico-comico-historico – eljátsszák.

Tovább a teljes kritikához >>>