Vízkereszt címkézett bejegyzés

Kínai, angol, indiai, lengyel és portugál produkciók az idei fesztiválon

Indiai_tanc_Macbeth_Badya

Macbeth Badya

2015. július 2. és 12. között rendezi meg a Gyulai Várszínház a XI. Nemzetközi Shakespeare Fesztivált, melyben a tizenegy nap alatt számos kiváló vendégprodukciót nézhetnek meg a legszínesebb műfaji választékban, minden korosztályt megszólítva. Az előadások között találunk kínai, angol, indiai, lengyel és portugál produkciókat is, de a színházi előadások mellett idén is lesznek koncertek, filmvetítések, kiállítás, workshop és konferencia.

Bővebben...

W. Shakespeare: Vízkereszt, vagy amire vágytok

„Újabb Shakespeare bemutató Bocsárdi Lászlótól a legjobb rendezés díjával elismert Hamlet után”

W. Shakespeare: Vízkereszt, vagy amire vágytok

„Újabb Shakespeare bemutató Bocsárdi Lászlótól a legjobb rendezés díjával elismert Hamlet után”

A Gyulai Várszínház és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház közös előadása

W. Shakespeare: Vízkereszt, vagy amire vágytok

Orsino herceg, Illíria uralkodója – Mátray László
Viola, fiatal nemeslány – Kovács Kati Sebastian
Viola ikertestvére – Derzsi Dezső
Antonio, Sebastian oltalmazója – Fekete Lovas Zsolt
Kapitány, Viola megmentője – Fekete Lovas Zsolt
Olivia, fiatal grófnő – Szalma Hajnalka Mária
Olivia társalkodónője – Gajzágó Zsuzsa
Vitéz Böffen Tóbi – Diószegi Attila
Vitéz Fonnyadi Ábris – Erdei Gábor
Malvolio, nemesember – Pálffy Tibor
Feste, tréfamester („bolond”) – Nemes Levente
Fábián – Nagy Alfréd
Zenész – Simó Lakatos Barna
valamint: Farkas Csaba, Gábor Gabriella, Gecse László, Orbán István, Molnár Tibor


Dramaturg: Ungvári Zrínyi Ildikó
Díszlettervező: Bartha József
Jelmeztervező: Adriana Grand
Zeneszerző: Boros Csaba
Ügyelő: Veres Edit
Súgó: Gazda Szende
A rendező munkatársa: Benedek Zsolt

 Rendező: Bocsárdi László

(Esőnap: Júl.6.)

A Vízkereszt Shakespeare egyik legnépszerűbb vígjátéka, amely látszólag egyszerű mű, a lényege a felszabadult, vidám bolondozás, a sokszoros félreértések és csalódások, álruhák és átöltözések kavalkádja. Már a korai kritikusokat is elgondolkodtatta azonban, hogy a mű 1601-ben a Hamlettel egyidőben keletkezett. A fontosabb szereplők lényegében egyetlen érzelmet bontanak ki a darabban: a viszonzatlan, reménytelen szerelem motívumát. Orsino, Illíria hercege szerelmes a szép Oliviába, aki rá sem hederít. Ugyanakkor Viola annál is inkább reménytelenül vágyódik Orsino után, mert ahhoz, hogy a közelébe kerüljön, fiúruhába kell öltöznie, és ura bizalmasaként, annak mintegy szerelmi postásaként kell asszisztálnia Olivia meghódításához. Olivia pedig éppen Violáért rajong olthatatlanul. A sok semmibe futó érzelem már eleve valami tragikus felhangot visz a műbe, és ezt nem ellensúlyozza, sokkal inkább kiemeli a bohócok féktelen tréfálkozása, valamint Malvoliónak, Olivia udvarmesterének (aki egyébként szintén reménytelenül szerelmes) állandó kifigurázása. Az egyszerű vígjáték azonban a végére talányos, összetett művé alakul, valódi shakespeare-i remekművé.

 

 

Bővebben...