Rómeó és Júlia | Budaörsi Latinovits Színház – Fotó: Kiss Zoltán

Napunk érdemi része ezúttal – egy sajtótájékoztató következtében – a szokásosnál egy órával korábban kezdődött, a tegnapi előadás szakmai megbeszélésére pedig éppen ennek következtében kaptunk váratlan vendéget. Ittlétünk egyetlen hosszabb filmvetítését végül kihagytuk, az este pedig Rómeóval és Júliával, valamint igen vegyes érzelmekkel telt.

Reggel már motoszkál a fejemben, hogy mintha valamelyik elküldött sajtóanyagban azt olvastam volna, hogy a mai nap folyamán a – két nap múlva esedékes – III. Richárd bemutatója kapcsán lesz egy sajtótájékoztató. Épp csak arra nem emlékszem, hogy hány órakor, a forrást pedig nem lelem. A sors, pontosabban Fodor Krisztina, a Gyulai Várszínház egyik sajtófelelőse azonban segít rajtam, egy váratlan telefonhívás formájában. Így tudom meg, hogy az említett sajtótájékoztató délután három órakor kezdődik a Kamaraszínházban.

Tovább a potszekfoglalo.hu oldalra Stermeczky Zsolt Gábor teljes beszámolójához >>>

Fotó: Kiss Zoltán

Mai napunk meglehetősen szellős, a délutáni szakmai beszélgetést követően csak este fél kilenckor nézünk be a Kossuth utcai Kamaraterembe, akkor azonban táncelőadást láthatunk a Macbeth-ből. Izgalmas műfaji kihívás.

Miután tegnap sikeresen szereztem be papírt és ceruzát, örömmel töltöm el a ma délelőttöt az egyéb műfajok alkotásával. Ezen kívül, miután kikerült, hatalmas örömmel küldözgetem ismerősöknek facebook-on a tegnapi nap beszámolójának linkjét, mert az Ahogy tetszik zsenialitása még mindig nehezen megy ki a fejemből. Már előre kíváncsi vagyok rá, vajon mit mondanak róla a többiek a szakmai beszélgetésen, különös tekintettel Nádasdy Ádámra, bár abból kiindulva, ahogy tegnap a Szentivánéji álmot boncolgatta, az a megérzésem támad, hogy ez az előadás viszont tetszik neki.

Tovább a potszekfoglalo.hu oldalra Stermeczky Zsolt Gábor teljes beszámolójához >>>

fotó: Kiss Zoltán

A csak „skót darab”-ként emlegetett Macbeth sokrétűsége és a köré szőtt mítosz nyomán kiváló alapanyag egy táncprodukció létrehozásához, amit a Kulcsár Noémi Tellabor a Nemzeti Táncszínházzal közös előadásként mutatott be.
Már az első kép egy álomszerű alakzattal nyit, Macbeth ellenségeit – vagy tán fiait? Nem tudhatjuk – látjuk megelevenedni, majd a kifeszített fekete lepel hirtelen életre kel, alóla pedig báb alakban bújnak ki a boszorkányok. Ám ők is mintha Macbeth ellen vonuló bölcsek lennének, úgy állják körbe és tornyosulnak fölé. Hegyes ujjaik koronát emelnek rá, ő pedig dicsőségben úszik. De jogos-e ez, ha a király még él? Macbeth habozik.

Vass Antónia beszámolója a sugopeldany.hu oldalon >>>

Fotó: Kiss Zoltán

Az Ahogy tetszik a Katona József Színház egyik legkiemelkedőbb bemutatója volt ebben az évadban, így talán nem véletlen, hogy már az előadás előtt egy órával hatalmas sor állt a bejáratnál a XII. Shakespeare Fesztiválon. A különleges helyszín, a Tószínpad, ugyan kihívás elé állította az alkotókat, de végül a percekig tartó vastaps jelezte, hogy az elmúlt időszak egyik legemlékezetesebb Shakespeare-feldolgozását láthattuk.

Egy kamaradarab esetében nagy bátorságra vall nagyszínpadra vinni az előadást, hiszen a nagyobb tér egyben azt is jelenti, hogy elveszik az a bensőséges hangulat, ami az ilyen típusú műveknél rengeteget számíthat. Ráadásul, aki látta a darabot Katona József Színházban tudja, hogy bizonyos részeknél különösen fontos a sötétség, ami itt a fél kilences kezdés miatt szintén nem valósulhatott meg.

Vass Antónia a sugopeldany.hu oldalon az Ahogy tetszik-ről >>>