ifj. Vidnyánszky Attila és Eszenyi Enikő a budapesti próbán | fotó: Szkárossy Zsuzsa

Igazi színházi csemegének ígérkezik a III. Richárd a Gyulai Várszínházban július 13-án. 14-én és 15-én. Az alkotókkal beszélgettünk a bemutató kapcsán.

Nem csak a nyári szabadtéri színházi szezon, de az egész év egyik legizgalmasabb bemutatójának ígérkezik a Gyulai Várszínházban, az immár tizenkettedik Shakespeare Fesztivál keretében színre kerülő III. Richárd. Izgalmas már csak azért is, mert a szereposztásban olyan közismert neveket találunk, mint Eszenyi Enikő, Trokán Nóra, Trill Zsolt vagy éppen Hegedűs D. Géza – olyan színészeket, akik a rendes színházi évadban aligha játszhatnának együtt. De izgalmas azért is, mert mellettük több frissen végzett vagy még tanulóéveit töltő színészhallgató is szerepel az előadásban, mind a budapesti, mind a kaposvári egyetem színművész szakáról. Végül, de nem utolsó sorban azért, mert újra együtt dolgozik az az alkotói hármas, amely az utóbbi egy évben mondhatni berobbant a magyar színházi életbe, több sikeres előadást téve le az asztalra, köztük a POSZT versenyprogramját megjárt és díjat szerzett Liliomfit.

Tovább a 7óra7 oldalára >>>

Aki Isoda | Fotó: Kiss Zoltán

Európa szívében, ahol a szomszédos népek hasonló jelrendszerrel kommunikálnak, talán bele sem gondol az ember, hogy a keleti színházművészet mennyire eltér a miénktől. Az ottani emberek mintha hagyománytisztelőbbek lennének, ez pedig különösen kitűnik akkor, amikor egy Shakespeare-mű kabuki stílusban kerül színre.

Július 9-én Aki Isoda monodrámája érkezett a Kamaraterembe. A fél órás kabuki-játék három képet villant fel a Hamletből, Ophéliát állítva a középpontba. Az első A szerelmes Ophélia, a második a Hamlet kegyetlen elutasítása, míg végül Ophélia megőrülésével zárul a darab. A bambuszdíszlet és az előtérben tradicionális japán hangszereken játszó két nő már az első másodpercekben sejteti, hogy egy számunkra merőben új stílusú előadást láthatunk.

Vass Antónia beszámolója a sugopeldany.hu oldalon. >>>

Tasnádi Bence az Ahogy tetszik c. előadásban Fotó: Kiss Zoltán

Egy különösen kellemetlen ébredést, illetve egy elvonulással telt délelőttöt és kora délutánt követően egyértelműen csodákat láttunk a mai nap folyamán: Aki Isoda előadása a japán színházkultúrát csillantotta fel nagyjából egy órában, a budapesti Katona József Színház Ahogy tetszikjét pedig mintha Kovács D. Dániel és Jóisten közösen teremtették volna a Tószínpadra.

A nap azzal kezdődik, hogy kábultan ébredek egy szomorú – és némileg talán a tegnapi Szentivánéjihez is köthető – álomból, ez pedig jórészt rá is nyomja a bélyegét a napom első felére. A kötelező internetkörtől eltekintve ki se lépek a szobámból, inkább olvasással igyekszem elütni az időt. A keserédes hangulathoz az időjárás is asszisztál: az erkélyablakon kinézve szembesülök azzal, hogy rendkívül sötét viharfelhők közelednek Gyula felé, amikből végül épp csak annyi eső esik igen diszkréten, hogy a kedvemet tovább ronthassa a tény, hogy még az ég sem képes normálisan leszakadni.

Tovább a potszekfoglalo.hu oldalra Stermeczky Zsolt Gábor teljes beszámolójához >>>

Noha a Shakespeare Fesztivál második napján csak egy, program szerinti előadást tekintettünk meg újdonságként (ráadásul az is Pestről érkezett), napunk bővelkedett izgalmakban, és a tegnapi óvatoskodások és ügyetlenkedések után elkezdtünk magunkra találni.

A viszonylag korai – fél nyolc körüli – ébredés, illetve tisztálkodás után arra leszek figyelmes, hogy a telefonom rendszertelen időközönként kakukkol egyet. Ez nála azt jelzi, hogy wi-fi kapcsolatokat talált, úgyhogy – arra gyanakodva, hogy talán nem csak a Kossuth téren találok szabad wi-fit – laptoppal a kezemben elkezdem bejárni a kollégiumot. Végül közvetlenül a bejárat előtt, egy padon, használható állapotokat találok, és el is tudom küldeni a főszerkesztőnek a tegnapi nap történéseit.

Tovább a Pótszékfoglaló oldalára Stermeczky Zsolt Gábor beszámolójához >>>