Vihar – táncszínházi előadás
Koreográfusok: Virág Melinda, Jónás Zsuzsa, Hámor József (Harangozó-díjas)
Társalkotók: Gergye Krisztián (Harangozó-díjas), Szögi Csaba (Harangozó-díjas)
Előadók: Eller Gusztáv, Frigy Ádám, Hargitai Mariann, Horváth Adrienn, Katonka Zoltán, Mádi László, Molnár Zita, Palcsó Nóra
Jelmez: Béres Móni
Zeneszerző: Szigeti Máté
Zenei szerkesztő: Philipp György
A hangfelvételen közreműködik: Bartek Zsolt, Chelemen Paula, Philipp György, Rohmann Ditta
A hangfelvétel a CitySound Stúdióban készült, készítette Pálinkás Márton.
Film:
Operatőr: Kovács Klaudia
Segéd operatőr: Szigethy Márton
Kameratechnika: Bíró Attila
Fővilágosító: Gromek jr.
Világosítók: Kolozs Attila, Hartung Dávid
Búvártechnika: Farkas Eszter
Vágó: Oláh László Olivér
Külön köszönet: Billik Attila, Lightodussey, Czeh Viki, Meixner Zsolt
Rendező: Gergye Krisztián
A Közép-Európa Táncszínház előadása
A Közép-Európa Táncszínház egy alkotócsoportot közös munkára: együttgondolkodásra, együtt-alkotásra hívott. A felkért koreográfusok és zeneszerzők – akik Shakespeare A vihar-ját választották inspirációs forrásnak – a műből kiindulva és attól elrugaszkodva kezdtek kommunikációba egymással, illetve a mű motívumhálójával. A művészek és művészeti ágak közötti kommunikáció eredményét 2010 márciusában mutatták be a Bethlen téren, a Közép-Európa Táncszínház társulatával. Az előadás egy három részes Shakespeare-sorozat nyitó darabja lett, melyet egy Lear király-feldolgozás követett Visszavonhatatlan címmel, majd a fiataloknak készült Shakespeare-mesék zárt le.
„Sokrétű és összetett táncelőadás a Vihar. Ez abból adódik, hogy nem egy, hanem – szigorú értelemben véve is – minimum hat karizmatikus, erős esztétikát képviselő alkotó jegyzi a produkciót. Nagy érdemük, hogy a megszületett koreográfia nem esik szét az eklektikus sokszínűségtől, hogy végig van vezetve egy-egy gondolat a megbocsátásról, a hűségről vagy a szerelemről. Ha a néző nagyon akarja, meg tudja fejteni, hogy a Shakespeare-műből mi az, ami az alkotókat az egyes képek kapcsán foglalkoztatta. De szerencsére ez nem feltétele az előadás befogadásának.” (Sors Vera, Ellenfény)
