Amire vágytok. A „what you will” másodcím fordításváltozatainak sokaságából Bocsárdi László és a dramaturgja ezt választotta. Aligha csak azért, mert a nyelvlélektanilag felkészült (=jó) angoltanárok erre hajlítanak: sokkal inkább a darabról alkotott rendezői elképzelés okán.
A színlapot éberen tanulmányozó néző már otthon gyanút fog: miért játssza ugyanaz a színész – Fekete Lovas Zsolt – a hajótöréskor egymástól elsodródott ikrek oltalmazóját és megmentőjét? Ha Közép-Kelet Európa egyetlen épen maradt síkvidéki, gótikus téglavárába – a Gyulai Várszínház itt tartotta a bemutatót – a kellő rálazultsággal érkezünk, csöppet sem fogunk megütközni azon, hogy a Vízkeresztet a Hamlet Poloniusának ajánlása nyitja: „a legjobb játékosok a világon: mindegy nekik: tragédia, komédia, történeti, pásztori, víg-pásztori, historico-pásztori, tragico-historiai, tragico-comico-historico-pásztori mű; helyegység vagy korlátlan színváltozás. Seneca nem elég nehéz, Plautus nem elég könnyű nekik. Szereptudásra, vagy rögtönzésre páratlanok.” Nos, ezt látjuk három órán át.
Tovább Balogh Tibor kritikájához, a magyarteatrum.hu oldalára >>>