Fotó: Kiss Zoltán
Aki a Szeget szeggelt megrendezi, annak okvetlenül gondolnia kell valamit erről a bizarr történetről és főbb szereplőiről. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
„Ki-ki a saját vállalt vagy inkább bejelentett értékrendjét áthágva bukik a legnagyobbat.“
(Esterházy Péter)
Shakespeare műfajilag nehezen besorolható, színműként számon tartott Szeget szeggelje elég különös darab. Ez a tulajdonsága arra mindenképpen jó, hogy bizonyos biztosítékot jelent: aki a Szeget szeggelt megrendezi, annak okvetlenül gondolnia kell valamit erről a bizarr történetről és főbb szereplőiről. A hatalmat ideiglenesen átruházó Hercegről, aki álruhában settenkedik az államigazgatás napi ügymenete körül, és kétes irányzékkal vet be kegyetlenebbnél kegyetlenebb trükköket. A kinevezett helyettes helytartóról, aki bigott erkölcsi szigort léptet hatályba, és gyakorlatilag azonnal elbukik rajta ő maga. A kolostorba vonuló ifjú lányról, aki hazudozásba és csalásba kétségek nélkül belemegy, viszont a bátyját elvi alapon halálba küldi, mert felháborítja, hogy a fiatalember az ő szűzi tisztasága árán szeretne életben maradni. Tisztességes kuplerájosokról, korrupt börtönőrökről, szélhámosságban bűnrészes egyházi személyekről és egyéb furcsa szerzetekről és szerzetesekről szól a mese.
Bővebben... 
