Élet és Irodalom, Koltai Tamás kritikája, LIV. évfolyam 30. szám, 2010. július 30.
Tom Stoppard: Rosencrantz és Guildenstern halott – temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház
Nem csodálnám, ha Polonius kiforgatná a szavait, és váratlanul úgy jellemezné a színészeket, hogy Stoppard nem elég könnyű nekik. A színészek, akik olyan színészeket játszanak, akik a Gonzago megöletése című darabot játsszák, amelybe Hamlet beleírja az apja halálához hasonló epizódot, önmagában is többszörös tükörjáték résztvevői. Shakespeare nézővé teszi Claudiust és Gertrudot, akik hasonmásaikat nézik a színházban – mi meg azt a színjátékot nézzük, amelyben a színészeket játszó színészek behelyettesítik magukkal azokat a szereplőket, akiknek fel kell ismerniük, hogy ők vannak megszemélyesítve, miközben persze maguk is színészek. És nekünk, akik kívülről nézzük az egészet, szintén magunkra kellene ismernünk a játszó személyekben, vagyis belülre kellene kerülnünk. Ez a szerepjáték a színház értelme. Tovább>>
