Vilmos naplója 2011. 07. 11-12.

Már szerda van, így sietve kell összefoglalnom az elmúlt hétfő és kedd benyomásait.
A legfontosabb: a magyarok mindent képesek humorral nézni. Pontosabban: a fiatal magyarok.  Még pontosabban: a színházban. Egészen pontosan: amit eddig láttam, az ilyen volt (Troilus, Romeó és Júlia, Korijolánusz).

Hétfőn váratlan felhők és hisztis fecskék jelezték: valami nem úgy lesz, ahogy lenni szokott. Le is zuhant az ég, volt villámlás, dörgés, tűzoltók és áramkimaradás (modern átok: gyertyákkal ez ugyebár nem fordulhat elő…), de azért  csak színre került  A velencei kalmár a Várszínpadon! Erről bővebben ifjú kolléganőnk ír majd, ha felocsúdott az élmény hatása alól. Ehhez segítséget is kapott, mert kedden délután kis kerekasztal beszélgetés volt a nagy tudású Nagy András vezetésével, a magyaroknak is oly kedves Jókai Mór figyelő bajuszának közvetlen szomszédságában.

Közben befutott néhány vendég: és nem győzöm hálával illetni a sorsot, amiért nem kell a keleti tengerekhez zarándokolnom, hanem elég   kedves Gyulám szökőkútjai mellett és árnyas sétányain nyugton várnom és láthatom a Puck ikreket és hallhatom koreaiul a Mesterembereket!  Ám ez még kicsit később lesz, csütörtökön. De akkora a híre, hogy maga a nagykövet és kísérete is tiszteletét teszi itt.

Addig lássuk a keddi estét közelebbről. Mert itt megint valami igen magyaros esettel találtam magam szemközt.

Az évad egyik legjobb előadása csupa ifjúval. Minden fekszik nekik: háború és politika, manipuláció és kommunikáció, zene és próza.

Az egyébként cseppet sem népszerű Coriolanusom némi segítséggel (Danke Herr Kleist und Herr Brecht!) oly kedvelt ebben az országban, hogy volt, aki térült-fordult és 500 km-t utazott, hogy láthassa.

Olyan is van, aki megvette: 2012-ben a franciák hallgathatják majd magyarul, mit kell tudni a demokráciáról, alkotmányról, szavazatok értékéről…ja, és az olajbogyóról!

Mivel eredetileg is úgy volt, eljött az ideje, hogy ez a Kori-társulat, azaz: HOPPart ott játszhassa előadását, ahonnan vétetett: a fórumon, a piacon, a szabadban! Meglenne a hatása ebben a demonstrációkban gazdag korszakban.