Gyula, Shakespeare Fesztivál – július 6,7 -péntek, szombat
Míg én a széljárást figyeltem és az esőáztatta szabadtéri programok fölött búsultam pénteken, mások behúzódtak az eresz és a sátor alá és folytatták a Fesztivált. Nagy túlélők ezek a délmagyarok! A vihar a vihar ellenére ismét ment, igaz kissé késve kezdték, mert le kellett törölni a székeket a Vár nézőterén. És teltház volt, harmadszorra, szombaton is.
A szombat a kellemes élmények napja lett számomra: a tikkasztó időben a délelőtti séta során csupa kedves helybélivel találkoztam. Itt másképp múlik az idő, mint London körül… ez a feliratokból is látszik. Ez a kedvencem:
A zöld lombok mögött igazán szerényen áll ez a 100 éves ház, vigyáz rá a család, nyaranta itt hűsölnek és az egykori tulajra, a dédmamára gondolnak.
A múlt és a jövő közös kalácsa jól kisült a Vár előtt. A dobozi ifjak szép népviseletben begyújtották a kemencét, a régi recept szerinti kenyérlángost megkelesztették, és a rá való szalonnát is kisütötték. Kézmosót is régit hoztak.
Cserébe a látványért megosztok egy legendát: a jó kis szalonna, mit ma már békönnek mond a magyar, az angolba a magyarból származott ám! Nem csak a szó – BACON -, azaz bacon szalonna, hanem maga a finom füstölt áru is! Mert az angol kereskedők a nagy piacokon a legjobbnak a BAKONYból való húst tartották, és így keresték: bakonyi van-e? (is there any bakony?) Így lett a békön a magyar-angol barátság bizonytéka. A magyarok által igencsak kedvelt angolszalonna nevének eredetére még nem találtam rá. De valami hamlet nevű rágnivalót, kenyérhelyettesítőt láttam a boltban. Most ezen is el kell gondolkodni: ham, azaz sonka…
Szóval, amíg készült ami a testnek jár, addig a sátor „hűvösében” a lélek is kapott táplálékot. A gyulai levegő teszi talán, hogy minden évben felfedezhetünk ifjú zenészeket? Vagy simán a híres Kodály-módszer? A Beep-Boo együttes után a EuroVoices Trió: Szaniszló János – Soós Enikő – Csorba Kata szolgáltatta a Midsummer Wine’s Dream – Szentivánéji Borfesztivál délutáni pezsgőjét.
Egyre többen gyülekeztek a Vár előtti füves játéktéren, mintha tudták volna (persze, hogy tudták), milyen jó kis mulatság következik! Emlékezhettek erre a társulatra tavalyról, és láthatták őket előző este is. Elemükben voltak az ifjú szín-észek, sorra kifigurázták a kortársaimat (nem is engem, ó nem…!) és végül rá kellett jöjjenek: a Mesteremberek a legmesteribb szöveg!
Kicsik-nagyok szájtáti népe még a kenyérlángosról is elfelejtkezett, mert Thisbe, a fal és az oroszlán ügye fontosabb. A csapat Shakespeare bohócai néven fut, ami kissé megtévesztő, de kétségkívül jó pr fogás. A szomszédvár Békéscsaba Színitanházának végzős növendékei, így tehát agyő, barátaim!
Vasárnap búcsúzunk, sok sikert a további deszkákon és néha vegyétek elő Hamletem intelmeit színészeihez. Mert mint láttuk: a jövő nemzedéke lábainknál ül és minden lépésünkre figyel.
