2013. július 5.
Esik vagy nem esik, ez itt a kérdés. Premier előtt más nem is lehet, ha már csöpög. De türelem és lám… nem hiába álltak az alabárdosok sorfalat: kezdődhet a játék. A valódi view.
Szinte hasonlított ez a Hamlet ahhoz, ahogy párszor nálunk is ment a Globe-ban. Ugyanúgy van sok- sok függöny, emeleti színpad, alig díszlet, testközelben a nézőkkel. És annyi a víz, mintha az esőt is a rendező rendelte volna előjátéknak a darabhoz.
Csak a közönség, az nem hasonlított semmiben: este volt, ültek, meg se szólaltak. Már beletörődtem, hogy ez mindig így van. Pedig valaki rákérdezhetett volna, hová lett a Lenni vagy nem lenni…? Na, kíváncsi lettem volna, mivel járna egy ilyen korhű megmozdulás. Amúgy drukkoltak Hamletemnek, akit a szerelem és a családi kötelék egyaránt fojtogat. Szép skandináv herceg ez az ifjú színész – pedig én koros és testes formát képzeltem egykor. És siker volt. Változik a divat.
Akkoriban, amikorból olykor ideugrom időben, nem volt ez a műfaj, amit itt úgy hívnak: kritika. Jöttek a népek a színházba, jó sokan voltak, beálltak a színpad elé, megvárták a trombitaszót a kezdéshez és figyeltek nagyon. Láttak mindent, nem volt szinte semmi elrejtve előlük, sírtak-nevettek-fütyültek-öklüket rázták, mi meg mondtuk, ahogy bírtuk a szöveget. Másnap megint jöttek, mert tetszett a sógornak vagy a szomszédnak. Így ment ez. Délután 3 körül kezdtünk, napnyugtára már otthon voltak, mi meg a kocsmában. 1600 körül befejeztem a Hamlet szövegét. Nem is emlékszem pontosan… az biztos, hogy a nyomdából 1602-ben jött ki. Jól éltem akkoriban. Miénk volt a színház, amit építettünk és ehhez nekem jól ment a részvények miatt, keresett szerző voltam, alig győztem az írást. Ez a Hamlet fontos volt nekem, mert épp a saját ügyemet írhattam meg benne: könyv és kard együtt… vagy?
Ma mást akarna megtudni a nép? Hát, rajta, ne a kritikust küldje, hanem szólaljon meg! Akár belekiabálhatna… mint egykor. Lenni, vagy nem lenni…to be, or not to be…. egy észrevételem van ebben az ügyben: a városban láttam, nem is merem értelmezni, csak itt a képe. Szerzői jogaim a nevemre érvényesek, de közismerten kiváló humorom megvéd a mérgelődéstől.
Csak ennyi…a többi néma csend.
/Napló fotók: Ránki Júlia/
2013. július 5., péntek
