Kovács Vanda az egyhetes workshopról – Beszámoló

Édesapám sok-sok más gondolat mellett azt fogalmazta meg nekem egyszer röviden, hogy a színészet az önmegismerés folyamatos útja a szerepeken keresztül. Ez egy nagyon nehéz út, hiszen kell bátorság ahhoz, hogy szembenézz önmagaddal.

Ez a hét a Várszínház szervezésében a Shakespeare vígjátékokról szólt. Balogh Norbert és Dávid Péter tanárokkal három Shakespeare-művet választottunk, amikből dolgoztunk: Ahogy tetszik, Sok hűhó semmiért és természetesen a Vízkeresztet. Ezeket elemeztük a workshop résztvevőivel, majd kiemelve bizonyos jeleneteket szituációs játékokat játszottunk. Minden nap más-más jelenet fordítottunk át mai, a gyerekek által kitalált helyzetekre, és így lassan közelítve tértünk át a megírt – például a Beatrice-Benedek kettősre. Kezdésként bemelegítettük a testünket, majd áttértünk a koncentrációs gyakorlatokra. Ezek mind-mind a ráhangolódást segítették. Rengeteget beszélgettünk, megpróbáltam a legtöbbet átadni, amit ezen rövid idő alatt át lehet adni! A két tanár úrral már az elmúlt két évben is együtt dolgoztam. Összehangoltan, nagyon jó hangulatban telt a „munka”. Rengeteget tanulok én is ebben az egy hétben magamról, és hát csudás csapat állt össze. A gyerekek nyitottak lazák, tehetségesek! Bízom benne, hogy jövőre is folytathatjuk a munkát.

Kovács Vanda Makrancos Kata szerepben – Köszönjük a képet Vandának!

Külön köszönet a Várszínház Minden dolgozójának, akik segítették a munkát, és a szervezést, és Elek Tibor igazgató úrnak a bizalmat, és a lehetőséget.

A workshophoz tartoztak feldolgozó beszélgetések is, amiket Nagy András, a Shakespeare-drámák kiváló ismerője vezetett (később csatlakozott Nádasdy Ádám, Shakespeare-fordító is). Délutánonként az előző napi előadásokat elemeztük. Ezeknek a beszélgetéseknek a “bonctermében” darabokra szedtük a látott produkciókat. A workshop tagjai az előadásokat ingyen látogathatták.

Balogh Norbert tanár úr fotói:

Címkék:  ,