Havi archívum: július 2010

avagy két fickó Zimbabweból, 2010. július 15. 20.30, Várszínpad
Two Gents Productions
Előadja: Tonderai Munyevu, Denton Chikura
Rendező: Arne Pohlmeier

Fotó: Kiss Zoltán

Kicsit lehűlt végre a levegő. Tonderai, Denton és Arne ma hazaindultak, a fesztivál is a végéhez közeledik. Megható búcsú a workshoposoktól, éjjeli ivászat a hotelszobákban, töprengés a következő produkción: Arne egyetlen előadásba akarja tömöríteni a drámáim fekete outsider szereplőit (pl. Aaront a Titusból és persze Othellót, a mórt). Díjazom a kreatív hozzáállást. A nap még süt, elvileg a fesztivál végével érkezik majd a rossz idő.

Mostanában szokás emlegetni, hogy érthető módon (hiszen színésznők nem játszottak az Erzsébet-és Jakab-kori Angliában) hitvány számú női szerepet tartogatok. Nos, utólag végiggondolva ezt a fesztivált, ezúton szeretném kikérni magamnak a problémát. Ha már a zimbabwei csapattal kezdtem, A két veronai nemes női szerepeit ugyanúgy két srác játszotta, mint a nadrágszerepeket (ha van egyáltalán még értelme ennek a szónak) és ugyanígy ugrált a nemek között Bea von Malchus is. Aztán itt volt Zsótér Sándor, akinek ezek a földi, jelentéktelen különbségek, mint a nemek dialektikája, sosem okozott különösebb fejfájást. A nagyszerű Miriam Goldschmidt a Lear címszerepére vágyik és épp ezt a szerepet játszotta el ezen a fesztiválon egy másik kivételes nő, Mariana Mihut.

Ma este a Hamlet spin-offja várható, elégedetten látom, hogy Ros és Guil lassan olyan karriert futnak be, mint Don Quijote, vagy Don Juan, elhagyják az eredeti sztorijukat (én is mindig lopkodva dolgoztam) és átugrálnak újabb történetekbe, jelesül, ma este Rosencrantz és Guildenstern halott!

A Stoppard-darabot a várban nézzük, na ide zárta be magát a fesztivál kezdetén Bixel Reinhardt svájci technikus. Miriam Goldschmidtal érkezett, komoly és jó nevű világosító. De arról megfeledkezett, hogy a várat hat körül bezárják. Észlelvén a helyzet abszurditását, elképzelt egy romantikus éjszakát a várbelső csillagos és szúnyogos ege alatt, de végül inkább telefonált, hogy mentsék ki. A fesztivál igazgatója, Gedeon József odahatott, aztán csak annyit esemesezett a szerencsésen szabadult Bixelnek: “Jössz nekünk ezer frankkal.” Úgyhogy jövőre bizonyára nagy pénz üti a fesztivál markát.

Ezért, ha jók lesztek addig, a zimbabweiek fekete-darabja mellett, ill. remélhetőleg Miriam Goldschmidt és Michael Pennington workshopján fölül, talán még arra is lesz pénz, hogy engem megfizessenek és esetleg elvállalom a Hamletet eredeti szereposztásban. A szellemet fogom játszani.

Az ismét kellemes idő egyébként kedvez a házasulandóknak, így ma állat helyett násznéppel zárom soraim: láttunk ugyanis vagy egy tucat esküvőt. Útravalóul pedig (viszlát jövőre!) most csak a jó ízlésű kollégát idézném: “Itt állunk és a szánk nyitva van: – Ez aztán tud, ez a Sekszpír Villiam!”

Színház.net, Markó Róbert kritikája a Lear király és a Rosencrantz és Guildenstern halott gyulai előadásáról, 2010. július 19.
… mindkét produkció alapkoncepciója miatt kritizálható leginkább. 2005 óta rendezik meg Gyulán a Shakespeare Fesztivált, melynek programja az idén két fontos előadást ígért: a bukaresti Bulandra Lear királyát a világhírű Andrei Şerban rendezésében, és a temesvári magyar színház Rosencrantz és Guildenstern halott című előadását, mely a tavalyi évad legjobb előadásának járó UNITER-díjat kapta Romániában. Mindkét produkció kiindulási pontnak használja Shakespeare-t: előbbi a hűségesebb a szerzőhöz, bár Şerban, akit fordítóként és forgatókönyvíróként is jegyez a színlap, kardinális változtatásokat hajtott végre a szövegen; az utóbbi előadás alapjául szolgáló Stoppard-dráma pedig maga is csupán nyersmatériaként, hivatkozási alapként tekint a Hamletre. A gyulai reprízek nyomán a Lear tűnik formátumosabb előadásnak, miközben a Rosencrantz és Guildenstern is erősen viseli a rendezői kézjegyeket – és mindkét produkció alapkoncepciója miatt kritizálható leginkább.   Tovább>>

Lear, a Bulandra Színház előadása
Népszabadság, Zappe László írása, 2010. július 19.
Az előadás legkülönösebb jellegzetessége kétségkívül az, hogy a nőket is nők játsszák. A nemcserés szereposztások sokféle változatával találkozhattunk már eddig is, de ez a következetesség, hogy kizárólag nők adnak elő egy darabot, igazán szokatlan. Andrej Serbant, a világhírű, Amerikában élő román rendezőt állítása szerint a Shakespeare korabeli színház gyakorlata indította erre, az, hogy akkoriban, mint tudjuk, a nőket is férfiak játszották. Serban ezen fordított egyet, mondván: „Azt a döntésemet, hogy ebben a darabban minden szerepet nők alakítsanak, azért hoztam, mert úgy tűnt nekem, hogy ez természetes folytatása a régi parodizáló előadásoknak.”   Tovább>>

A VI. Nemzetközi Shakespeare Fesztivál július 17-én, szombaton fejeződött be, Gyulán. A fesztivál szervezői a 13 nap alatt 14 fizetős és 30 ingyenes rendezvényt bonyolítottak le. A nézők száma idén 4800 fő volt, akik között a legnagyobb sikert többek között a nemzetközi program, Vizin Viktória csodálatos szoprán hangja, és a vidáman filozófikus záróelőadás, a Rosencrantz és Guildernstern c. temesvári produkció aratta. Shakespeare örök!