Havi archívum: július 2011

Troilusom siker.

http://www.tanckritika.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=135:ujabb-skalp&catid=3:kritika&Itemid=2

Nincs mit aggódnom miatta. A közönség is mintha hozzáérett volna a harmadik estére. Kár, hogy épp itt van vége…de a világhír nem ezen múlik.

Kezdetben, a patak parton, vagy a londoni kocsmákban nem gondoltam rá, mi az: „híres” ember.  Ma meg Mozart és én vagyunk az élen. Még. Minden esetre újabb lehetőség ez a sok érdekes ember, aki Gyulán összegyűlt két  napra, hogy a helyi pálinka és füstölt disznóságok mellett szellemi táplálékot  is magához vegyen. Ők mind viszik híremet Új-Zélandtól Ukrajnáig.

Észrevétlenül csatlakoztam a nemzetközi újságíró csoporthoz, és nem hiába: végre néhány apró titkot én is megtudtam a leanderek takarásában.

A direktor úr szokatlanul őszinte hangulatban volt, talán az idén egyre-másra készülő személyes interjúk miatt… Azt mondta, munkájának az a legszebb része, amikor a bemutatandó műveket válogatja. Számára ez a legkedvesebb elfoglaltság, a műsor az ő ízlését tükrözi. Az idei Troilusra is utalva igen tekintélyes névsort hozott annak bizonyítására, hogy itt, épp e régi vár falai között a modern, a nem szokványos Shakespeare a követelmény.

Igazolom, tessék csak megnézni évekre visszamenően naplómat!

http://szinhaz.hu/videk/26575 – 2007
http://szinhaz.hu/component/content/article/1-vezercikk/33022 – 2008
http://szinhaz.hu/fesztival/38066-var-es-ver – 2009
http://szinhaz.hu/fesztival/38050-emma-draga-emma – 2009
http://szinhaz.hu/fesztival/38040-wilmos-a-varban – 2009
http://szinhaz.hu/fesztival/38035–wimos-naploja – 2009

Ha nem találják, akkor legyenek türelemmel, vagy simán ugorjanak ide, Gyulára. Legjobb személyesen meggyőződni arról, mi modern, és mi nem az.

Az itt időzőknek kőrösi halászlé, pohár rozé jut a Patriótában, a helybéliek szülötte és büszkesége, Erkel Ferenc zenéjével körítve. (Ahogy hallom, ő is értett a drámához!)

Fotó: Ránki Júlia

Békés Megyei Hírlap, Komáromi Attila kritikája a Troilus és Cressidáról – 2011. július 9.
A Gyulai Várban egy mai Shakespeare-t láttunk, elgondolkodtató tanulságokkal, az angol klasszikus szerzőhöz illően és méltón. A Troilus és Cressidát az esztétikai minőség jellemzi. A teljes kritika a beol.hu oldalon olvasható el.

tánckritika.hu, Kútszegi Csaba kritikája a Troilus és Cressidáról – 2011. július 9.
Horváth Troilus és Cressidájában a mozdulat néha csak lazán illusztrálja a felhangzó szöveget, máskor elidegenítő hatást fejt ki, de jó párszor megszületik az a ritka pillanat (vagy hosszabb szakasz), amelyben a mozgás (ezúttal igényes zenei hangzással, énekkel és bizarr kórusművekkel egyetemben) létrehoz valami olyan többletet, amelyre a verbális szöveg önmagában (vagy hagyományos színházi kontextusban) nem lenne képes. A teljes kritika a www.tanckritika.hu oldalon olvasható el.

Afrikai hőségben érkeztem kedvenc K-Európai városomba ismét, immár hetedik alkalommal. A bőrömön kövér cseppekben ült az izzadtság.   Szállásom kicsiny ablakából ismét gyönyörködhettem rövid ideig a muskátlis kilátásban, hallhattam a   szökőkutat, de máris indulnom kellett, pedig isten látja a lelkemet, ha nem ígértem volna meg a rajongóimnak, bizony egyetlen lépést sem teszek, csak maradok a hűs falak között. (Jut eszembe: miért „panzió” ez itten, amikor a „fogadó” olyan kedves és mindent kifejez? Már amennyire beszélem a magyart.)

A szokásos út rövid volt a Várhoz, ám ott a látvány annál meglepőbb és új: sátrak, itókások és pecsenyések takarták el a szemem elől a régi falat.

Egyes fényképészek a földön kúszva próbálkoztak a plakátok és a vasvitéz méltó megörökítésével, mindhiába.

A meleg ellenére megéheztem. Micsoda gyümölcsök vannak itt!

Na, holnap megnézem a piacot, ha már ilyen jó az ananász és kivi termésük ezeknek a gyulaiaknak. Hallottam, hogy a dinnye is honos errefelé! Magam azért csak a csülöknél kötöttem ki. Tudnak ezek a helyiek élni…  És közben halkan szól a jazz (ezt nem írtam, de jó mondat…).

Aki evett, az is hallhatta a felolvasást: állítólag az én mesém volt, és ennek örülök, mert  én is most hallottam először…

Azután megjöttek a festett arcú komédiások.  Igen fiatalok, az iskolát frissen végzett csepűrágók, akik a nagy deszkákra vágynak, és itt – a fűben, porban, sátorban, mint régen – ki is próbálhatják magukat, meg a közönséget is. A lóvá tett lovagok igen csinos darabnak bizonyult.

Még maradt kis idő a napnyugtáig, amikor elkezdődött az egyik legkomiszabb darabom premierje. Telt ház volt kíváncsi a trójai háború szövevényes, szerelmes -háborús keserűségére.  Állítólag ez az én legsikertelenebb darabom nemzetközileg. Mármint a rendezők így érzik, ezért fognak bele újra és újra. Ennyire nehéz lenne eldönteni a hűség, az erény, a politika igazát? Eleinte persze lehet jókat derülni, erre vigyáztam, mert le kell kötni a nézőt! De a szünet után ott a konfliktus, a tragédia és ez mintha nem lett volna mindenkinek egyformán kedvére.

Nekem tetszett: rég nem láttam ilyen fegyelemmel, és alázattal és szeretettel játszott Troilust. Kellett az ének és a tánc, a testek szónál többet kifejező  „beszéde”, a szövevényeket egyszerűsíteni igyekvő látvány, a testfestések  divatjának szellemes idézőjele: ez törzsi háborúskodás, ez ma van, ez nem Athén, nem Róma, nem London, ez a mai tetkó, a mai love és a mai harc. A csatatér nem a vértől iszonyú.

Hosszú volt, az igaz…lehetne-e rövidebb?  Majd szétszedik a kritikusok,  és jól megmondják a magukét. Bár nem biztos: „Az igazi probléma a darabbal az, hogy a kritikusok képtelenek felismerni a nagyságát.” –  írta egy honfitársam. Én annak az ifjú párnak a véleményére lennék kíváncsi, akik jegyet nyertek ide:
Egy hétig Shakespeare-t Gyulának hívják http://www.szinhazkolonia.hu/index.php kismacsek1213 a neve, és 2 jegyet nyert a gyulai Shakespeare fesztivál nyitó előadására a Triolus és Cressidára!

Fotó: Ránki Júlia

Tisztelt Nézőink!

A július 11-i A velencei kalmár című előadásra minden jegy elkelt. Tudjuk, hogy sokan szeretnék még megnézni ezt a produkciót. Sajnos, a rendező két héttel a fesztivál előtt megváltoztatta az előadás helyét, így a nézőtéren nem tudunk több vendéget leültetni, mert a vendégtársulat egy speciális, kis, forgó nézőteret épít fel a színpadra.
Elnézést kérünk minden nézőtől, akik meg szerették volna Gyulán tekinteni ezt az előadást. Várjuk Önöket a VII. Shakespeare Fesztivál további programjaira.

Megértésüket megköszönve:

Gedeon József