Havi archívum: július 2016

Van ami stimmel, s van, ami nem

2016. július 7., 8., 9., 10. – Első napok

Fiatalnak érzem magam itt Gyulán, pedig… már 400….

N.A. és N.Á. Azaz Nagy András és Nádasdy Ádám Szentivánéji álmot néz. Naná! 🙂

A régi helyszínen, friss és új gondolatokra várva
Csütörtökön érkeztem kedvenc városomba, ahol minden évben legalább 10 napig kényeztetnek. A műsorfüzetből és a hírekből azt olvastam ki, hogy idén leginkább ifjú alkotók hízelegnek értékesebbnél értékesebb feldolgozásaikkal. Én nem biztos, hogy majd mindent megértek, de remélem fiatal közönségem igen. Ha lesznek.

Tanult gyulai tanár kollégával arról beszélgettünk, mit kezdenek a mai fiatalok az én történeteimmel. Egyáltalán érdekli őket például valamelyik bonyolult, véres, ámde ma kriminek egyáltalán nem nevezhető királydrámám? Itt van a III. Richárd… Vagy cukinak egyáltalán nem mondható szerelmes történetem, mondjuk a Rómeó és Júliám?

Tovább Vilmos blogjára >>>

AZ ELŐADÁSRÓL >>>

Fotó: Kiss Zoltán

AZ ELŐADÁSRÓL >>>

Fotó: Kiss Zoltán

AZ ELŐADÁSRÓL >>>

Fotók: Kiss Zoltán

Forrás: Internet

A XII. Shakespeare fesztivál szervezői a színvonalas előadások mellett nagy hangsúlyt fektetnek arra is, hogy megidézzék azt a kort, amelyben Shakespeare alkotott. Ezért a Patrióta étterem egy gasztronómiai körutazásra invitálja a Gyulára látogatókat, hogy belekóstolhassanak az Erzsébet-kori Anglia jellegzetes ételeibe.

„Nem csak az ételek íze, az étkezési kultúra is merőben eltért a mai kor szokásaitól” – kezdi Nyári Katalin, a Patrióta étterem tulajdonosa.

Az egyik legszembetűnőbb különbség, hogy nem találkozunk a klasszikus előétel-főétel-desszert fogásokkal, hiszen az ételeket egyszerre tálalták a lakomán. Az étkezés – ami több órán keresztül tarthatott – nem pusztán arról szólt, hogy jóllakjanak, sokkal inkább az élvezetekről, az egymással való találkozás öröméről. Ez a szertartás-jelleg már a lakomák előkészítése során is megmutatkozott: a vendéglátó egy virágszirmokkal teleszórt vizes edényt készített elő a vendégeinek, hogy a lakoma előtt megmoshassák a kezüket. A különleges hangulatot csak fokozta, hogy más világításuk nem lévén, gyertyafényben ettek. A méhviasz szaga – amit egyébiránt nagyon szerettek – keveredett az ételek illatával. Az asztalokat díszítették, azonban a virágdíszítés ekkor még nem volt divat.