Vízkereszt, de amúgy mindegy | Sztalker Csoport és Gyulai Várszínház

Vecsei H. Miklós fordításában

A Gyulai Várszínház és a Sztalker Csoport közös bemutató előadása

A Sztalker Csoport William Faulkner: Míg fekszem kiterítve című regénye után, egy közösség születése, a halál és az élet után most a szerelmet választja témájául.

Olivia, grófnő – Rujder Vivien
Mária, Olivia komornája – Barta Ágnes
Viola, a herceg szerelmese – Waskovics Andrea
Orsino, Illyria hercege – Kovács Tamás
Sebastian, fiatal nemes, Viola bátyja – Herczeg Péter
Antonio, tengerészkapitány, Sebastian barátja – Mészáros Martin
Rodrigo, zenész a herceg kíséretében – Mátyássy Szabolcs
Egy tengerészkapitány, Viola barátja – Lestyán Attila
Curio, nemes úr Orsino udvarából – Dóra Béla
Nemes Böffen Tóbiás, Olivia nagybátyja – Szabó Sebestyén László
Nemes Keszeg András – Bordás Roland
Malvolio, Olivia udvarmestere – Gyöngyösi Zoltán
Valentin, nemes úr Olivia udvarából – Reider Péter
Fábián, Olivia szolgája – Böröndi Bence
Bolond – Patkós Marton

Hang, fény – Nagy Attila
Zene – Mátyássy Szabolcs
Koreográfus – Nagy Péter István
Látvány – Hajdu Bence
Jelmez – Vecsei Kinga Réta
Rendezőasszisztens – Szilágyi Brigitta
Producer – Osváth Gábor
Rendező – Ifj. Vidnyánszky Attila

Shakespeare Vízkeresztjében minden megvan amire a színház vágyik. Csak játék, csak szerelem, csak álom, csak küzdelem, csak félelem, csak rettegés, csak kétségbeesett harc a magány ellen, remény a szerelemért, az őrületért, az egyetlen igazságért, hogy igen létezik és van és uralkodik és lehet hinni benne, ha nem is hinni, inkább csak kutatni.

„A Vízkereszt, mint hibátlan egységbe szerkesztett komikai nagykoncepció, a szakmai tudathasadás remekműve. Vezérmotívuma a hibbanás, melyet fölényes logikával és táncos eleganciával forgat meg többször is önmaga körül: mintha most is a gondolkozás szabad ege alatt növeszthetné ki magából a témát, mintha szellemének szabad mozgását legkevésbé sem zavarná az egymást tagadó ikervilágok tébolyult összenövése. Shakespeare sokat tudott, és nagyon bízhatott magában. Tragédia vagy komédia? Kipróbált elmeéllel, mint »egy puszta tőrrel«, alkalomadtán megvan a módja elvágni »ettül ezt«” 

/Géher István/

 

“Veled vagyok a Zárt Osztályon ahol villanyozottan ébredünk a kómából saját lelkünk repülőgépeink bömbölése ébreszt fel a tető felett húznak el angyali bombákat jöttek ledobni a kórház megvilágosul képzelt falak beomlanak Ó csupacsont légiók egykettő ki innen Ó irgalmas csillagflitteres sokkja az örök háború beköszöntött Ó győzelem dobd le alsóruhádat szabadok vagyunk!”

/Allen Ginsberg/