Vízkereszt, vagy bánom is én | Sztalker Csoport és Gyulai Várszínház

Vecsei H. Miklós fordításában

A Gyulai Várszínház és a Sztalker Csoport közös bemutató előadása

A Sztalker Csoport William Faulkner: Míg fekszem kiterítve című regénye után, egy közösség születése, a halál és az élet után most a szerelmet választja témájául.

Játsszák: Barta Ágnes, Waskovics Andrea, Rujder Vivien, Kovács Tamás, Herczeg Péter,  Mészáros Martin, Dóra Béla, Szabó Sebestyén László, Bordás Roland, Gyöngyösi Zoltán, Böröndi Bence, Patkós Márton, Lestyán Attila

 

Rendező – Ifj. Vidnyánszky Attila

Díszlet, jelmez – Vecsei Kinga Réta

Zene – Mátyássy Szabolcs

Dramaturg – Vecsei H. Miklós

Rendezőasszisztens – Szilágyi Brigitta

Producer – Osváth Gábor

Shakespeare Vízkeresztjében minden megvan amire a színház vágyik. Csak játék, csak szerelem, csak álom, csak küzdelem, csak félelem, csak rettegés, csak kétségbeesett harc a magány ellen, remény a szerelemért, az őrületért, az egyetlen igazságért, hogy igen létezik és van és uralkodik és lehet hinni benne, ha nem is hinni, inkább csak kutatni.

„A Vízkereszt, mint hibátlan egységbe szerkesztett komikai nagykoncepció, a szakmai tudathasadás remekműve. Vezérmotívuma a hibbanás, melyet fölényes logikával és táncos eleganciával forgat meg többször is önmaga körül: mintha most is a gondolkozás szabad ege alatt növeszthetné ki magából a témát, mintha szellemének szabad mozgását legkevésbé sem zavarná az egymást tagadó ikervilágok tébolyult összenövése. Shakespeare sokat tudott, és nagyon bízhatott magában. Tragédia vagy komédia? Kipróbált elmeéllel, mint »egy puszta tőrrel«, alkalomadtán megvan a módja elvágni »ettül ezt«” 

/Géher István/

 

“Veled vagyok a Zárt Osztályon ahol villanyozottan ébredünk a kómából saját lelkünk repülőgépeink bömbölése ébreszt fel a tető felett húznak el angyali bombákat jöttek ledobni a kórház megvilágosul képzelt falak beomlanak Ó csupacsont légiók egykettő ki innen Ó irgalmas csillagflitteres sokkja az örök háború beköszöntött Ó győzelem dobd le alsóruhádat szabadok vagyunk!”

/Allen Ginsberg/