Egy különösen kellemetlen ébredést, illetve egy elvonulással telt délelőttöt és kora délutánt követően egyértelműen csodákat láttunk a mai nap folyamán: Aki Isoda előadása a japán színházkultúrát csillantotta fel nagyjából egy órában, a budapesti Katona József Színház Ahogy tetszikjét pedig mintha Kovács D. Dániel és Jóisten közösen teremtették volna a Tószínpadra.
A nap azzal kezdődik, hogy kábultan ébredek egy szomorú – és némileg talán a tegnapi Szentivánéjihez is köthető – álomból, ez pedig jórészt rá is nyomja a bélyegét a napom első felére. A kötelező internetkörtől eltekintve ki se lépek a szobámból, inkább olvasással igyekszem elütni az időt. A keserédes hangulathoz az időjárás is asszisztál: az erkélyablakon kinézve szembesülök azzal, hogy rendkívül sötét viharfelhők közelednek Gyula felé, amikből végül épp csak annyi eső esik igen diszkréten, hogy a kedvemet tovább ronthassa a tény, hogy még az ég sem képes normálisan leszakadni.
Tovább a potszekfoglalo.hu oldalra Stermeczky Zsolt Gábor teljes beszámolójához >>>