Havi archívum: július 2013

2013. július 11-13.

Két nap alatt több ezer kilométert és több száz évet tettem meg. Nem volt fárasztó. Frissen, megfiatalodva, boldog érzésekkel ülök a vár mellett. És ki sem tettem közben a lábam Gyuláról…

Láttam és hallottam ismét több barátomat, akik számomra ismeretlen nyelveken művelik – elemzik  – értelmezik a szövegeimet, és  törik is, ha kell. Ez Gyulán minden évben tanulság és mulatság nekem. Idén a monológról szólt a dialógus. Én megírtam egyszer, kétszer, többször –  már magam sem tudom, hány változatban ezt a Hamletet, amit azóta is mindenki magyaráz.

Nádasdy professzor, akivel amúgy régóta levelezésben vagyunk, betűről betűre leleplezte a technikámat, és most továbbadta a közönségnek: Claudius remek szónoknak tűnő üres fecsegő, Hamlet össze-vissza dumál, de „van benne rendszer”. Szótagszámok, idegen szavak, minden árulkodik a lélekről.

Ha az fránya súgó, na,  a neve kiment a fejemből…szóval, ha ő el nem cseni a példányt az egyik előadás végén és el nem adja jó pénzért a nyomdásznak, akkor ma miről beszélnénk? A többi darabomról Hamlet nélkül?

A megfejtéshez legközelebb az én kedves honfitársam, Steven Berkoff jutott: nem hiába! ő színész, a gonosztevők és cselszövők specialistája, hát Hamletben is sorozatgyilkost lát… meg is számolja, hány ember halála szárad a lelkén. És mégis: mindenki szereti, a szép szőke herceget látják csak, aki okos, művelt, egyetemista!   Ezzel utazza körbe a világot a kollégám, és mindenütt sikert arat.
Másik barátom is van a társaságban, Emil Boroghina nemcsak kedves színészem, hanem okos olvasóm is.

Erre a sok szöveges remeklésre zenével készültünk rá egy estével korábban.

Szombaton volt a csúcs: leírtam föntebb a konferenciát, de kimaradt egy pirulós részlet… állítólag Isten másodszülöttje vagyok… ez egy magyar megállapítás, sőt könyvcím – egy tekintélyes irodalomprofesszortól, melyet egy fiatal kolléganő citált a hallgatóság elé, miközben egy Manga-Hamlet sikerét ecsetelte.

Ennyi minden együtt, ez fesztivál a javából. És akkor még előttünk volt az este: nem csalódtunk. Tényleg csúcs volt a Vahtangov társulatának előadása. Jurij Butuszov úgy bánik a fénnyel és a sötéttel, hogy a falak megmozdulnak, a szövegek a jóról és a rosszról világosan szólnak. A végén már olvasni is elfelejtettem, csak néztem… néztünk. Ezt látni kell.

Nagyon vártam, hogy ideérjenek az oroszok…bár úgy tudom, ebben az országban nem illik az oroszokat várni, az előadás után mintha változott volna a dolog… meghívta őket az igazgató: jöjjenek 2014-ben Gyulára.

2013. július 11-13. csütörtök, péntek, szombat

2013. július 9-10.

Egy sziget lakója vagyok (mint köztudott). Körül és belül is tekintélyes vizek áramlanak arrafelé: folyamok, tavak, patakok, folyók, csatorna, csermely, ér és persze mindenütt a tenger. Írok is róluk gyakran.

De nem képzeltem soha azt, amit a síkvidéki gyulai vár melletti bezöldült kis csatorna partján láttam, amikor Hamletet játszani érkezett egy csapat diák. A hírük megelőzte őket, most épp piros sipkás mesterükkel már ismertük egymást: volt jó és rossz ötlete is. Megbeszéltük akkor.

A próbát nem láttam, bár tartottak kettőt is a verőfényben. Szerintem nem mertek szólni nekem, mert tudták, hogy csak estére áll össze és csak a fények teszik teljessé az előadásukat. Ráadásul a vérből is csak egy adagot hoztak, anélkül meg ne nézzem meg, ugyebár…

Volt 24 órájuk, hogy megtanuljanak vízi biciklizni, árkot ugrani, nyakig vízben kapálózva dikciót tisztán megtartani, mederből markolt sárral célba dobni, csónakot irányítani, lapáttal bánni.

A helyi vizeseknek is volt ezzel munkájuk, a kacsák, a békák, szúnyogok estére elhallgattak és bámulták, mi történik. Csak a lepkék próbálkoztak egy darabig.

Milyen lett az én vizes Hamletem? Bravúros. Fiatal. Lázadó. Őszinte. Vad. Szerelmes. Okos. Lírai és drámai. Gyengéd és durva. Szőke és barna. Vékony és testes. Inas és húsos. Magas és alacsony.

Pont, amilyennek írtam, éreztem, de még sosem láttam. Nem is fogom többé, de te sem, kedves Olvasó! Hélas… Egyetlen este volt, amikor  számlálatlanul csobbant, zuhant, esett, ugrott, toccsant Hamletem a Várcsatornában.

Mindig kijutott, mindig győzött. De meg kellett halnia és „…aztán a csend.”

Szerdán a Makrancos megzabolázása nagy eső után, igen hideg szélben zajlott. Teljes teltház, még az erkélyen is ültek, álltak a népek.

Rég volt, hogy ezt írtam, fiatalon és bohón. Úgy tapasztalom, hogy szelídebb nem lett a nép, de volt, aki jót nevetett. Ma már másképp nézem a nőket. Meg a férfiakat. Hallottam, ahogy az egyik páros a gender szót emlegeti. Utána kell néznem, hová fejlődött a nyelv és a házasság.

Jelenetek a Makrancos hölgy avagy a hárpia megzabolázása c. előadásból – fotók: Kiss Zoltán

/Napló fotók: Ránki Júlia/

2013. július 9-10. kedd, szerda

A IX. Nemzetközi Shakespeare Fesztiválon a Kultúra.hu pódium programja Gyulán: nyilvános beszélgetések, szépirodalmi olvasósarok,  és nyitott szerkesztőségi órák a Gyulai Vár előtt felállított sátorban. A szerkesztőség Gyulán Nádasdy Ádám műfordítót és a Marosvásárhelyi Színház színészeit is vendégül látja.

A látogatók időutazáson vehetnek részt a kultúra.hu pódium helyszínen felállított Pilvax-fotófalnál, ahol korabeli jelmezekbe bújva készíthetnek maradandó emléket.

Részletes program:

Július 11. (csütörtök)

11:00 Bokor Barna; Berekméri Katalin; Bányai Kelemen Barna (A makrancos hölgy, avagy a hárpia megzabolázása – a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat előadása – színészei)

Helyszín: a Vár előtt a Kultúra.hu sátrában

Július 12. (péntek)

15:00 Bemutatkozik a Nemzeti Kulturális Alap, amelynek munkatársai a kulturális élet helyi szereplőinek mutatják be a 20 éves Alap történetét, a pályázási lehetőségeket, metódust. majd az 50 éves Gyulai Várszínházról Gedeon József igazgató beszél.

Jelen lesz az NKA 20 találkozón: NKA vezetősége
Vizkeleti Andrea, NKA , főtanácsos
Bajnai Zsolt, kultúra.hu főszerkesztő

Helyszín: Vár, Lovagterem

Július 13. (szombat)

17:00 Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító

Helyszín: a Vár előtt a Kultúra.hu sátrában

Valamint: Időutazás a Pilvax korába
Fényképezkedés korabeli jelmezekben, cilinderrel vagy épp sétapálcával a Pilvax hangulatát és szellemiségét idéző fotófal előtt.

Július 11-én és 13-án
olvasósarok, ahol mindenki kedvére válogathat a napi- és hetilapok, valamint a művészeti folyóiratok közül 14 és 18 óra között.

Nézd meg, hogy működik egy szerkesztőség!
Kihelyezett szerkesztőségünkben kollégáink a helyszínről tudósítanak, szerkesztik a Kultúra.hu-t.
Szerkesztőségünk a helyszínen 14 és 17 óra között.

Takács Erzsébet felelős szerkesztő, kultúra.hu vezeti a beszélgetéseket, akit néhány tudósító , fotós és a promóciós aktivitásért felelős kollégánk kísért el.

/Fotók: Csákvári Zsigmond/

Olvasósarok: 14 és 18 óra között – mindenki lapozgathatja a napi- és hetilapokat, a művészeti folyóiratokat.
Kihelyezett szerkesztőség: 14 és 17 óra között a helyszínről tudósít a Kultúra.hu.

2013. július 6-7-8.

Ahány előadás, annyi féle Hamlet állt elém a gyulai Várban eddig: követtem küzdelmét az idővel… alaposan kizökkentette őt.  A pénteki premiertől, sőt az előző esti főpróbától kezdve vasárnap éjfélig mindig mutatott valami újat.

Ami biztos: a kád és a zuhany. A fennkölt megtisztulás prózai szimbóluma, a mindenki mossa kezeit és a mindenki besározódott ellentétpárja. Mások szemében a születés öble a kád és az életre-keltés eszköze a zubogó víz. Nem lennék meglepve olyan magyarázaton, hogy a művészek közül többen is kádban olvasva szeretik csillapítani alkotói lázukat. …a közönségé legyen a végső szó.  Az utolsó csepp…

Szeretem ezt a függönytobzódást. Vajon milyen lesz a vetített képek gyűrődése, torzulása, változása, ha nem segít majd a jó gyulai szél, vagy éjszakai szellő? Mert innen színházi falak közé kerül az előadás. Hallottam én már szellemekről… hm. Mármint színháziakról, hogy azok szeretnek a díszletek között bújkászni… De arra nem építhet egy modern rendező, ugyebár.  A huzat is mozgathatja, de annak más is az útjába kerül. Időm nem engedi, hogy a Sepsiszentgyörgybe utazzak, de hajtana a kíváncsiság. Azt hiszem, legjobb, ha Helsingőrbe megyek és kivárom, míg ők is odaérnek. Ott minden a helyére kerül majd.

Hétfőn délután azt tapasztaltam, hogy az ifjú olvasók és színházi tanoncjelöltek kíváncsiak, okosak, csak épp nem nagyon olvasnak. Nem baj, majd ezután. Mert kaptak útravalót hosszú távra Nagy András kollégámtól, ki szintén drámaíró, de mellé még tudós és tanár is. Jót tesz egy kis rendszergazdai ellátás a Hamletnek, ha tapasztalatlan nézőkkel kell beszélni róla: ki kicsoda? ki kivel van? és ki van ki ellen? milyen érzelmek mozgatják őket? Mit akar Claudius, mit tagad Gertrud, kit szeret Hamlet?

És mindezt nemcsak az én szövegemből, hanem a rendezői értelmezésből is meg kell tudni válaszolni. Nem könnyű, ugyanis egybehangzóan megállapítják, hogy „ez az előadás művészi erővel téved”. Egyetértünk. „Több vele a probléma, mint az öröm” – ez is igaz.
Naponta lesz ilyen beszélgetés: 1 óra tömény feladványfejtés.

Jól esett este édes anyanyelvemen, amúgy valódi középkoriban hallgatni a szonettek és más versek megzenésítését. Mióta visszajáró Vilmos vagyok, sokat hallok a magyarok zenei képességeiről. Itt ráteszem a pecsétemet: ez igaz! Ők négyen értenek engem és én is értem őket. A humorukat is….

És  jön kedden, 9-én, a főiskolás (és már híres) Hamletem: egyszer volt itt Lír a kastélykertben, ugyancsak Zsótér Úr rendezésében. Az idő napközben meleg, szúnyog se rebben. Este a Tószínpadra megyünk… csipkelődő szellemem úgy uralja az estet és a testet, és annyira lenyűgöz majd minket a produkció, hogy észre se vesszük, ha a helyi békák és az éjjeli lepkék is beszállnak a darabba.  Hiszen van itt helyük: „Mindenki valamilyen szerepet játszik a darabban. A főhős is rögtön bejelenti, hogy bolondot fog játszani. A színpad nézőtérré, a nézőtér színpaddá válik. A szünet öltözővé, a megbeszélés színhelyévé.” – írja a rendező. Na, beülök én is oda, és majd megírom, hogy sikerült….

Július 6-7-8. (szombat, vasárnap, hétfő)

/Napló fotók: Ránki Júlia/