Havi archívum: július 2010

Warum warum
Népszava, Balogh Gyula írása, 2010. július 8.
Miriam Goldschmidt a VI. gyulai Shakespaare fesztivál nyitóprodukciójában fekete kosztümöt viselt, nyakában piros kendő és egy különleges ékszer. Mágikus lényével pillanatok alatt megnyerte a közönséget. A Warum warum című előadás nem más, mint kérdések sorozata, a világhírű rendező Peter Brook és egy nagyszerű színésznő vallomása a színházról szövegtöredékek és a zene segítségével.   tovább>>

Warum, warum, Miriam Goldschmidt előadása

Színházajánló, Ugrai István írása, 2010. július 8.

Minden innen indul, és ide jut el. Ha komolyan vesszük a kiindulási pontot, és feltesszük az első kérdést, a legelsőt, ami felmerül, ösztönösen és magától értetődően, akkor a válaszból következni fog az újabb kérdés. Ezzel pedig a teendőnk ugyanaz, mint a legelsővel, ám az erre adott válasz újabb kérdést vet fel. Majd a következő szintén egyet. Aztán megint. Lassanként észrevesszük, hogy a válasznál fontosabb a kérdés, és ha jól haladunk, türelmesen, kíváncsian és mindenre figyelve, a megfelelő kérdéseket feltéve, akkor eljutunk a legelejére – mintha minden körbeért volna. Peter Brook előadása, a Warum warum színházról és a létezésről beszél, mintha az egy és ugyanaz lenne. A jelek szerint ez a helyzet.   Tovább>>

Július 6. 20.30 Kamaraterem
A W.H. együttes koncertje
Tagok: Sena Dagadu, Márkos Albert, Gyllus Samu, G. Szabó Hunor

Július 5. 20.30 Várszínpad
Warum, warum (Miért, miért)
Peter Brook vallomása a színházról
A Schauspielhaus Zürich (CH) vendégjátéka

A szemelvényeket német nyelvre fordította és előadja: Miriam Goldschmidt
Zene: Francesco Agnello
Rendező: Peter Brook

Fotó: Kiss Zoltán

1. nap

(Ne tévesszen meg senkit, hogy én írom ezt a naplót. A dolog úgy esett, hogy Mihály arkangyal a maga ítéletnapi harsonájával téves riasztást kapott  még időben visszaszívta, de nekem már késő volt: feltámadtam. Azóta is, immár hatodik éve (!) bolyong egy renitens figura Gyulán, fél fülében fülbevalóval. Az idős nénik néha furán néznek rám, de sokukkal jóban vagyok, kezdek beilleszkedni. Sőt, már feladatokat is kapok, angol szerző lévén, a tolmácsolást.)

Legelsőnek épp erről akarok beszámolni. Tehát Miriam.

Miriam, színésznő (nem mellesleg a Peter Brooké), teljes nevén Miriam Goldschmidt. Őt visszük Gyulára Ferihegyről. Előzőleg még figyelmeztetnek, hogy a művésznő nyűgös. Mikor a repülőtéren beszállunk az autóba, arra a kérdésre, kér-e valami frissítőt, nyűgtelenül, mind a harminckét fogával nevetve kér “egy kis száraz pezsgőt.” Ugyanezt fogalmazza meg később színházilag is a Warum, warumban, a gyulai várszínpadon, amikor azt mondja, “A modern istennő, a díva.” Egy gerlicepár, miután végigvarnyogta a próbát, az előadásra már pontosan érkezik és teljes megilletődöttséggel hallgatja madártestvére szereplését. Miriam olyan díva, aki gyógyszertárba menne egy doboz cigiért, és akinek óriásszemeibol, kismadár testéből, árad a mások felé fordulás. Száraz pezsgőt iszunk délelőtt, természetesen együtt, nem épp nyűgösen, valamiféle ismerkedési szertartásként. Ő, talán felejtésből is.

Angolul beszélünk, ő inkább saját, kevert nyelven, francia és német mondatokat szőve az angolba, ahogyan ezt Brook kitalált nyelvű, ógörög gyökerű, halandzsabeszédű, mégis univerzálisan értheto előadásaiban tanulta. Azt mondja, szereti az angolt (ez persze jól esik) de a németet tömörebbnek érzi. Peterrel (Brook) folyton ugrálnak a három nyelv között, ami döbbenetes összefüggésekre tud rávilágítani. Persze szerencse is kell hozzá, akár a bambusz rudakkal végzett Brook-gyakorlatokhoz az afrikai turnékon, amikor a körben állók koncentrációja pusztán a rudak tökéletes időzítésű forgatásával elő tudta idézni a hullámot. Varázslat.

Apropó Afrika. Miriam brazil, afrikai és zsidó. Egy egzotikus madár, egzotikus történetekkel, (ha leírnám őket, úgyse hinnék el, szellemek is szerepelnek bennük és egy különleges tetoválás). A Brook-rendezte A madarak tanácskozásában viszont tényszerűen ő játszotta a legkisebb madár szerepét. Ez olyasmi, mint legkisebb szegénylegénynek lenni a mesében, mert ilyen az ő története is. Hét éves koráig egy frankfurti árvaházban élt, ahol belétömték a nemszeretem-ételeket (elnézve őt, egyébként, akkor szokhatott le végleg az evésről.) Aztán örökbe fogadta egy házaspár, híres színésznő lett és itt lenne vége a történetnek, ha mese volna. De Miriam megunta a színházat. Másik játékteret keresett és a várőrző sárkányokat (titkárnők) legyőzve, eljutott Brook irodájáig.

Amikor elé állt, Brook azt kérdezte tőle: “Ki maga?” “Én.” – felelte Miriam. “És kit keres?” “Magát.” Érdemes megjegyezni a kulcsszavakat arra az esetre, ha híres rendezőnél szeretnénk játszani.

Este előadás, Miriam Goldschmidt és Francesco Agnello. Utóbbi, zenész, egy csupán öt éve feltalált (!) hangszeren játszik, aminek neve, hang. “Hang,” mint (berni dialektusban) “kéz.” És “hang,” amint magyarul értjük.

Miriamnak szárnyai vannak. Ezt most nem magyarázom meg, hihetik, hogy azért mert szárny alakú fülbevaló lóg a fülében. Este még láttunk egy gólyapárt.

Folyt. köv.