Havi archívum: július 2015

A reszelő és a plüssmackó találkozása a konyhaasztalon. A színház és a külvilág találkozása a konyhaablakban. Shakespeare és Zsótér találkozása a konyhában. A végén pedig Jago mindent visz.
A gyulai Shakespeare Fesztiválon, a Várszínház Kamaratermében vendégszerepelt a Stúdió K Színház Othello – néger mór című előadása, Zsótér Sándor rendezésében. Zsótér nem először hozza el Shakespeare-rendezését az immár tizenegyedik alkalommal megrendezett fesztiválra: láthattuk már itt az egri Gárdonyi Géza Színházban színpadra vitt A velencei kalmárt és a József Attila Színházban bemutatott Hamletet.

Tovább Kiss Csaba Bendegúz teljes írásához >>>

A Bocsárdi László rendezte Vízkereszt mellett az idei Shakespeare fesztivál legizgalmasabb előadása a Zsótér Sándor rendezte Othello.

Az előadás címe egyébként nem csupán ennyi – a Stúdió K plakátján a tipográfia a monogramos szerzőt is a címhez rendeli (W. S. Othello), az alcím (néger mór) szinte odavetett kulcsszónak tűnik: mindezek a játékok a drámától való alkotói ellépésre, reflexióra hívják fel a figyelmet. S ez a teljes előadásra jellemző alapállás annak is gyorsan érthető lesz, aki meg sem pillantja a plakátot, Zsótér ugyanis újrafordított szöveggel dolgozik (a fordítás Ambrus Mária, Ungár Júlia, Zsótér Sándor munkája), az Othello története könnyen befogadható, egyszerre szikár és költői, számos kiszólást, utalást tartalmazó, teljesen mai nyelven kerül elénk.

Tovább Varga Anikó teljes írásához >>>

A gyulai Shakespeare Fesztivál szokásos, minden évben megtartott konferenciája, amely irodalmi és színházi, valamint tudományos és alkotói megközelítéseknek egyaránt helyt ad, a „Ki volt Shakespeare?” kérdése köré szerveződött – erre a kérdésre pedig a szövegértelmezéstől a kultuszkutatásig terjedő széles skálán mozogtak a résztvevői felszólalások.

Fabiny Tibor, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára a konferencia hívó kérdéséhez a reneszánsz géniusz-fogalmának vizsgálatán keresztül közelített. Ha Shakespeare az angol reneszánsz géniusza, az a kérdés, mit és kit tekintettek költői géniusznak az angol reneszánszban – mivel tudhatóan Shakespeare nagyobbra tartotta szonettjeit a drámáinál, a reneszánsz költészetfelfogás került szóba, ennek forrásai és céljai.

Tovább Varga Anikó teljes írásához >>>

Az idei Shakespeare Fesztivál utolsó előadásaként látható Athéni Timon – ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében – a tíznapos gyulai rendezvény alighanem legenergikusabb, legpezsgőbb előadása: nézőként csak kapkodjuk a levegőt a hatásdömpingben, amit ránk zúdít a Színház- és Filmművészeti Egyetem vizsgaelődása, bár ebben a kamaraterem szokásos kánikulája is jócskán közrejátszik (amit azonban az előadások többségének, ennek is sikerült élvezetesen integrálnia, játékba hoznia).

Tovább Varga Anikó teljes írásához >>>

Shakespeare Fesztivál utolsó négy napján két Rómeó és Júlia-feldolgozást is láthattunk, egyiket egyenesen a napsütötte Yorkból, továbbá egy Shylockról szóló monodrámát a lengyel Piotr Kondrat előadásában és végül ifj. Vidnyánszky Attila nemrég bemutatott Athéni Timon -rendezését.

Egy konferenciára és egy beszélgetésre is sor került, előbbi neves magyar Shakespeare-kutatókkal és Zsótér Sándorral, utóbbi a magyar posztmodern líra kiválóságával, Kovács András Ferenccel, akinek a Mester halálának 400. évfordulójára jelent meg York napsütése zengő tombolás című kötete. Úgy látszik, York napsütéséből soha sem elég.

Tovább Kiss Csaba Bendegúz teljes beszámolójához >>>