Havi archívum: július 2012

W. Shakespeare: A vihar

Szereplők: Iain Armstrong, Mick Jasper
Díszlet- és jelmeztervező: Maz Bullen
Rendezte: Geoff Bullen

Shakespeare Fesztivál, Gyula, 2012. július 10-11.

Megígérték, betartották: viharos a fesztivál Gyulán. Ahogy így visszaolvasom korábbi naplóimat, egy – egy vihar mindig jutott a nagy hőség közben. De idén már három égszakadás-földindulás ébresztett a sziesztámból, vagy éjszakai álmomból. Frissül a lég. Jó így dolgozgatni. Barátom, Acer is hűsölhet végre kicsit. És kóstolhat is valami helyi speciálist, aki mer…hiszen ez az őrült napsütés ajándéka.

Sok a dolgunk. Délelőtt kipihenjük az estét. De déltől már nagy forgalom van. 2-kor kezdődik a Nyári tábor, középiskolásoknak. Kezdetben elfogódottan ültek, de tanáraik bátorítására megjött a hangjuk és nyílik a szemük a színház világára. A programnak épp ez a célja. Minden évben ámulattal figyelem a népes összefogást ebben a modern világban: országok között, szinte ismeretlenül szőnek kapcsolatokat közös célokért… Itt a nevemet viselő hálózat, www.esfn.eu ahol  a  tagok osztoznak a  lehetőségeken. Így lett Gyulán a Fedezd fel a színház világát! program.

Micsoda gyönyörű fejlődés a színház javára: az én időmben nemhogy oktatták, mutatták, elemezték fiatalokkal, hanem épp ellenkezőleg: alázták, tiltották a színházat, mint a jó erkölcs ellenségét, ahol hazudni, csalni, gyilkolni tanul csak az ember, ha a végignéz egy darabot. Mi tagadás: általában  nappal játszottunk, mert este nem volt tanácsos arra a környékre jönni, ahol a The Curtain, a Swan, a Burbage állt a város szélén. Később a Globe se a központban állt.

Közben meg vándoroltunk, ha nem volt főúri támogatónk. Bár én nem panaszkodom: jól éltem, sikeres voltam. A legnagyobb gondom talán a számolgatás volt a darabjaimban, hogy ki honnan mennyi idő alatt kaphat híreket csatákról, szerelmi válaszokról, hogyan térül fordul, ha ennyi-mennyi yardot ha megtesz. Ma meg: email, telefon és semmi lovas futár, vagy hírnök ki pihegve szól.

A vándorkodás meg mintha újra divat volna errefelé. Legalábbis a hét első 3 napján olyat láttam, ami igen felvidámított, mert emlékeztetett  serdülő koromra. Igaz, ha jól értettem,  nem az én szövegemmel bíbelődtek, de ugyancsak megadták a módját, mert a közönség nagyon mulatott a kertben.  Kicsik és nagyok együtt a Garagulya Gólyalábas Komédiás Kompánia óriás(lábas)aival.

Volt két táncos esténk. A másodikon (kedden) egy  angyal igen csípős-édes-savanyú szó(ssz)val fogadta a népet.  Ha én jártas vagyok is a kulisszák világában, ezt a többség nem mondhatja el magáról. És főleg nem a középkori vár falai által alkotott szabadtéri színház esetében! Ilyen is csak Gyulán történhet meg velem, vagy ne legyen Vilmos a nevem!

Már elnézést a fenti rímfaragásért ékes magyar nyelven, ennek én nem vagyok mestere, annál inkább ez a lófarkos-szemüveges kolléga, akit szájtátva hallgatott az összegyűlt közönség. Varró Dániel (mert nem Dani, mióta maga is apa) tollából, szájából a rímek rohamra rajtolnak, ha írni kezd: színész legyen, aki szabályait szépen szolgálja és nem szégyenbe szántja bele saját sekélyes simaságaival. Költő ő, de csak fordítóként jut kenyérhez, hát azt költi: családja van. Ihlete a megrendelője. Ismerős helyzet.

Végül szerdán este 110 perc lengyel Hamlet jutott szünet nélkül, Sírásók, Atyja szelleme,és mások nélkül . Sütött a terem. És az volt a színen, amit ígértek: összeomlás, pusztítás.

A hűvösebbre fordult hőségben várom az estét, amikor édes anyanyelvemen minimális vihart ígér a műsor. Jöhet még az égből is, de most arra gondolok, amit ketten adnak elő. Nem fogok beleszólni, de majd megírom…

Közép-Európa Táncszínház
Kortárs táncszínház fiataloknak

Rendező: Gergye Krisztián

Koreográfus: Vlad’ka Malá
Bábművész: Tárnok Marica
Jelmez: Béres Móni
Fény: Fogarasi Zoltán
Előadók: Eller Gusztáv, Frigy Ádám, Hargitai Mariann, Horváth Adrienn, Katonka Zoltán, Mádi László, Molnár Zita, Palcsó Nóra és Tárnok Marica

Fotó: Kiss Zoltán

táncszínházi előadás

Koreográfusok: Virág Melinda, Jónás Zsuzsa, Hámor József (Harangozó-díjas)
Társalkotók: Gergye Krisztián (Harangozó-díjas), Szögi Csaba (Harangozó-díjas)
Előadók: Eller Gusztáv, Frigy Ádám, Hargitai Mariann, Horváth Adrienn, Katonka Zoltán, Mádi László, Molnár Zita, Palcsó Nóra

Fotó: Kiss Zoltán

Gyula, Shakespeare Fesztivál, július 8-9. vasárnap, hétfő

Amit 500 évvel ezelőtt csak sejtettem, az most a szemem láttára virul: Igen, naggyá lett Anglia és a nyelv, a csalfán könnyűnek mutatkozó inglis. Mert mit hallok hűs rozémat (Rózsika, drága!) kortyolgatva épp: She loves you, yeh, yeh, yeh…a Vár előtt könnyes szemű urak bólogatnak a ritmusára. Kissé pocakos már a dalnok, csak a szám nem öregszik: én tudom, hogy 50 év ide-oda, semmit nem számít. A Beatles és a Rolling örök. Bár van, aki kétli…”Hol lesznek már a bítleszek, amikor én még itt leszek.”, írta egy kollég, bár nem saját magáról, hanem egy másik – magyar – dalszerzőről. A magyarok a kisebbrendijüket trendi módon ápolják. És lefordíthatatlanul. Ingyom-bingyom, tá.

Szóval a Beatles: ha belegondolok, Anglia mindenféle pontjain kimozgatta a világot sarkaiból (hogy én szülessek helyretolni): zene és popkultúra, és divat (Mary Quant miniszoknyái), és  építészet (London) és festészet (Francis Bacon, L. Freud, D.Hockney) mi van még…  ja, színészeiről és színésznőiről nem is beszélve!  Igen: a színház. A Globe…eltartott egy ideig a helyreállítás. De most már nemcsak a Themze partján gömbölyödik, épp a Shakespeare Network oldaláról látom, hogy a németországi Neuss-ban is van Globe , sőt a magyarok is szerettek volna egyet a Balaton partján. Abból semmi nem lett eddig. De én kivárom, esküszöm!  Addig azonban tökéletesen megfelel Gyula összes termeivel, tereivel.

Mert találnak itt mindig valami újat: a Múzeum kertjében például jazz-koncertet tartottak. Rájöttek arra is, hogy erősítő nem kell, anélkül is szépen szól. A szerző, a mű, a zenészek és a hangszer… bemutató volt! A Várszínház megrendelt egy új darabot… Királyság, hogy van ilyen. És amire készen lett a Vihar, addigra a város felújította a 100 éves zongorát.  Ültem a platánok árnyékában és egyetértettem Vukán művész úrral: nem a barbárság, hanem a harmónia győz, bár súlyos összeütközések árán.

Hétfőtől megint munkanapok! Megjöttek a gyerekek, akik mind a színházra, a színházra és megint a …. kíváncsiak. Ezen belül én vagyok nekik érdekes, és tudnak angolul, meg ráérnek és a 40 fokban  fűti őket még valami plusz. Megemelem a kalapom! Nem csoda, hogy ezt az Európai Unió Kulturális keretprogramja is támogatja. A Kamaraterem falai őrzik az eddig itt megtartott előadások és workshopok szellemét (Tim Carroll, Balázs Zoltán, Krétakör-hamlet.ws),  bár ők akkor még ovisok voltak, mostani tanáraik pedig diákok.

Két óra elteltével kint, az illusztrált falak között Nagy András vezetésével elemzik A vihart: szelíden húzzák a tartóköteleket és vitorlákat, nem tépik-cibálják, mert nem ismerik a forszát. Holnap és még jó pár napig újra jönnek.

Én itt vagyok a vártán. És remélek… dum spiro – spero, úgyis mint Prospero. Néha kiugrok a Várba előadást nézni….tánc, tánc.